Századok – 1953

Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52

BÄLCESCU MIKLÖS 55 Egy történelmi társulat eszméjét is felveti, sajnos siker nélkül. Kitűzi egy nemzeti történet megírásának feladatát. »A románoknak — írta — ma szükségük van megerősödni hazafiasságban és bátorságban és állhatatos jellemet kell szerezniök. Ezeket az eredményeket, hisszük, elérhetnék, ha volna egy jó nemzeti történetük és ha az eléggé elterjedne.« ». . . egy nemzet, mely 18 század folyamán annyi szükség közepette megőrizte nemzetiségét, nem veszhet el többé. Ez a meggyőződés azután több bizalmat lehel belénk a jövő iránt és arra ösztönöz bennünket, hogy több lelkesedései műveljük a politikai és társadalmi reformot, melynek az a rendeltetése, hogy méltóvá tegyen bennünket elfoglalni a hozzánk illő rangot az európai népek nagy családjában.«5 Bälcescu írásai egy következetes demokratikus reformprogramm körvonalait bontakoztatják ki előttünk. Mirabeaut idézi : »Az előjogok elmúlnak, de a nép örökké megmarad«.6 A bojárságot történelmi példákon leplezi le. A nemzeti történelem lapjai »az alsó osztályok többszázados kegyetlen üldözését bizonyítják a felső osztályok által« — olvassuk a parasztságról írt tanulmányában. »Kialakult az a társadalmi szörnyűség — írja —, hogy néhány egyén egy egész országot rabságban tart.« Ezt a visszaélést »a természet magas törvénye« fogja megtorolni.7

Ami a bojárokat illeti — olvassuk tanulmányában — »mindenki másnál jobban meg vagyunk róla győződve, hogy a haza minden szenvedését azok önzésének, hitvány ambíciójának és gyávaságának köszönhette«.8

»Jaj azoknak a nemzeteknek, amelyeknél a polgárok egy kis száma a maga hatalmát és boldogulását a tömegek rabságára alapítja! Azok bizony elpusztulnak!«9 A havaselvei nehéz körülmények közt Bälcescu tevékenysége súlyos akadályokba ütközött. Szorosan együttműködött a moldvai haladó körökkel, elsősorban a fiatal Mihail Kogälniceanuval, akinek lapjában, a Propäsireaban (Haladás) egyik tanulmánya is megjelenik. Bälcescu egész tevékenysége felkészülés a nemzet felszabadításának nehéz feladatára. Tanulni akar, minél többet. Kitörő örömmel fogadja tehát, amikor a bukaresti Irodalmi Társaság ösztöndíja lehetővé teszi számára a párisi tanulmányozást. 1846 júniusa óta a szajnaparti fővárosban találjuk, ahol sok kedves barátjával találkozik, elsősorban Ion Ghicával, akihez haláláig terjedő meleg és őszinte barátság fűzi. Ott van Rosetti, a Brätianu fivérek, akik ebben az időben még a haladás oldalán álltak,de ott van sok bukaresti francia ismerőse is, Colson volt követségi titkár, Vaillant, az 1840-i összeesküvés tagja, Billecocq konzul, akik jelentős szerepet játszottak a román újjáébredési mozgalomban. A román diákok élénk egyesületi életet éltek, közösen tervezgették, hogyan alakítsák át hazájuk életét a fejlődés követelményeinek megfelelően. Lelkes hívei voltak a Collège de France tanárainak, Adam Mickiewicznek, Edgar Quinetnek és Jules Micheletnek, de megismerkedtek a korabeli polgári és utópista szocializmus számos képviselőjének, különösen Proudhonnak írásaival is. Ghica vezeti be Bälcescut a lengyel emigráció vezetője, Adam Czartoryski herceg szalonjaiba. A párisi fiatalok kapcsolatot tartanak fenn az erdélyi Bari|cal, a Gazeta de Transilvania szerkesztőjével is. A havaselvei és a moldvai ifjak Párisban közelebb kerülnek egymáshoz, mint otthon és együtt tárgyalják meg jövendő egyesülésük kérdéseit. 1 Ореге I. k. 1. r. 107. 1. "I. h. 187. 1. s • ' I. h. 193. 1. 8I. h. 157. 1. 8 Ореге I. k. 1. r. 198. 1.