Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
54 I. TŐTH ZOLTÁN fejedelem szabadon bocsátja, Bälcescu számára a katonai pálya bezárult, a közhivatali pályát ellenben, melynek mélységes korrupciója undorral tölti el, tudatosan eltolja magától és az értelmiségi pályát választja. Az értelmiségi pálya ebben az időben még nem jelentett megélhetést Havaselvén, szegénysége viszont megakadályozta abban, hogy a vagyonosabb bojárfiúk módjára Párisban folytassa tanulmányait. Nem törődve nélkülözéssel, üldözéssel, meg nem becsüléssel és értetlenséggel, Bälcescu kizárólag hazája szolgálatára szentelte életét. Nem sokkal a börtönből szabadulása után több hasonló gondolkodású társával 1843-ban megalapítja a Dreptate-Fräfie (Igazság-Testvériség) nevű titkos egyesületet, mely lényegében az 1840-i összeesküvés programmját képviselte és fejlesztette tovább. Egyelőre nyiltan csak a kulturális szervezkedés útja nem volt teljesen elzárva. Èâlcescu beutazza az országot, a mult emlékeit tanulmányozza és megismerkedik a nép hallatlan nyom,orúságával. Bejárja Erdély egy részét és Moldvát, ismeretségeket köt minden románlakta terület fiaival. 1845-ben Magazin Istoric pentru Dacia (Dácia, Történelmi Tára) néven az erdélyi származású Treboniu Launiannal együtt történeti folyóiratot alapít, melyben történeti írásait és fontos történeti forrásokat közöl. Első két jelentősebb írása jellegzetesen mutatja irányát. »A földművelő dolgozók társadalmi helyzete» és »A haderő és hadművészet a románoknál« továbbviszi az 1840-i összeesküvés fonalát és tudományos eszközökkel irányítja rá kortársai'figyelmét a paraszt -kérdésre és a nemzeti függetlenség kivívásának egyik főeszközére, a hadseregre. A nemzet felszabadítását ettől a két tényezőtől várja : a szabaddá tett parasztnép fogja a múltban oly fényes sikerrel forgatott fegyverek segítségéve] kivívni a haza függetlenségét. A fiatal Bälcescu történetírása komoly igényekkel lépett fel. A nép történetét akarta megírni az uralkodókéval szemben, a társadalom és az intézmények történetét az eseménytörténettel szemben. A fejlődés, a haladás elve vezeti, a nemzet anyagi alapjainak fejlődése érdekli és a demokrácia elveit igyekszik érvényesíteni. Ez a történetírás nem öncélú feltárása a múltnak. A cenzúra által megengedett keretek határán belül mozgósítja honfitársait, ráirányítja figyelmüket kora alapvető problémáira és indításokat ad a konkrét cselekvésre. Mély bizalom él benne a nemzet ereje és jövője iránt'. Hadtörténeti írásaiban figyelemreméltó szempontokat hangsúlyoz. »Egy akár másodrendű állam is döntőbírójává válhat a politikai egyensúlynak — írja —, ha idejében tud vetni súlyt a mérlegbe.«1 Ez olyan elv, melyet Lenin magas fokon az Októberi Forradalomban alkalmaz.2 A hadsereget a »minden osztályhoz tartozó nép« köréből kívánja toborozni,3 melyet előbb érdekeltté kell tenni a haza megvédésében. Egészséges elve az is, hogy a népfölkelésnek és a gyalogságnak juttat döntő szerepet a néphadsereg felépítésében.4 Bekapcsolja népe haladó hagyományait is, a nemzeti mozgalmat Tudor Vladimirescu 1821-i népmozgalma szerves folytatásának tekinti. Bälcescu buzgón résztvett az Asocia^ia Literará (Irodalmi Társaság) munkájában, mely kulturális eszközökkel harcolt a nemzet felélesztéséért. 1 N. Bälcescu: Opere, Editie criticä I. к. 1. r. Bucureçti. 1940. 88. 1. 2 »A döntő pillanatban, a döntő helyen döntő túlerő — a katonai sikereknek ez a .törvénye' a politikai siker törvénye is . . .« Lenin — Sztálin : Az Októberi Forradalomról. Bpest. 1949. 122. 1. 3 Opere I. k. 1. r. 88. 1. 4I. h. 64, 84. 1.
