Századok – 1953
Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493
AZ 0SZDMP ELSŐ PROGRAMMJA 507 tunista álláspont lett a továbbiak során annak a trockista-mensevik »elméletnek« az alapja, amely szerint a szocializmus nem arathat győzelmet országunkban. Lenin teljes eltökéltséggel és rendíthetetlenül védte a proletárdiktatúráról szóló tételt az opportunisták minden támadásával szemben. Az OSzDMP programmja úgy szólt, hogy a proletariátus szociális forradalma megszünteti a társadalom osztálytagozódását és ezzel felszabadítja az egész emberiséget a kizsákmányolás alól. »Ennek a szociális forradalomnak szükséges feltétele a proletárdiktatúra, vagyis az, hogy a proletariátus olyan politikai hatalmat ragadjon kezébe, amelynek segítségével el tudja fojtani a kizsákmányolók minden ellenállását«.1 9 Lenin 1920-ban »A diktatúra kérdésének történetéhez« c. cikkében a proletárdiktatúra kérdése ßorül az OSzDMP II. kongresszusán fellángolt harc értékelésével kapcsolatban a következőket írta : »Ez a programm világosan és határozottan teszi fel a proletárdiktatúra kérdését, mégpedig éppen a Bernstein ellen, az opportunizmus ellen folytatott harccal kapcsolatban«.20 Az, hogy a kongresszus bevette a pártprogrammba a proletárdiktatúráról szóló pontot., Leninnek és híveinek történelmi jelentőségű győzelmét, a forradalmi marxizmus győzelmét jelentette és komoly csapást mért a nemzetközi opportunizmusra. A proletárdiktatúra kérdésével szoros kapcsolatban állt az a kérdés, hogy kik a proletariátus szövetségesei, tartalékai a burzsoa-demokratikus és a szocialista forradalomban. Érthető, hogy azok, akik a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra ellen harcba szálltak, levették a napirendről a proletariátus szövetségeseinek, tartalékainak kérdését is. Az »ökonomisták« és a feléjük hajló »határozatlan iszkrások« (Martov, Trockij és mások), akik később a mensevikek csoportját alkották, figyelmen kívül hagyták a parasztság forradalmi lehetőségeit és ellenezték a munkások és parasztok szövetségét. I. V. Sztálin megállapította : »Egyes vulgáris marxisták, élükön Kautskyval, az európai forradalmak tapasztalatából kiindulva arra a következtetésre jutottak, hogy a középrétegek, és elsősorban a parasztság, úgyszólván született ellenségei a munkásforradalomnak, hogy ennélfogva hosszabb fejlődési időszakra kell irányt venni, .amelynek eredményeképpen a proletariátus a nemzetek többségévé lesz, s ezzel egyúttal létrejönnek majd a munkásforradalom győzelmének reális feltételei«.21 A bundista Liber, az »ökonomista« Martinov és más opportunisták az OSzDMP II. kongresszusán azt hajtogatták, hogy a nem-proletár rétegek sohasem fogják támogatni a munkásosztályt. Lenin erőteljesen visszautasította ezt a nézetet. Emlékeztette őket Marxnak »Louis Bonaparte brumaire 18,-ája« című művének arra a megállapítására, hogy a parasztság egyszer mint a múlt, másszor meg mint a jövő képviselője lép fel, hogy a parasztra nemcsak előítéletei, hanem ítélőképessége révén is lehet apellálni. Az OSzDMP programmja nemcsak a munkásosztály, hanem a dolgozók többi rétegének helyzetét is jellemezte, rámutatott arra, hogy milyen nagy történelmi hivatása van a munkásosztálynak és megállapította, hogy a szociáldemokrácia »a többi dolgozó és kizsákmányolt tömegek előtt feltárja helyzetük kilátástalanságát a kapitalista társadalomban és azt, hogy a kapitalizmus igájából való felszabadulásukhoz szükség vah szociális forradalomra. A munkásosztály pártja, a 19 U. o. 20 Lenin, Művei, 31. köt. Bpest, 1951. 347. 1. 21 Sztálin, Művei, 5. köt. Bpest, 1953. 368. 1.
