Századok – 1953

Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493

506 A. F. RASCSENKO tőkésellenes osztályharcának kiélesedése — ami a kapitalizmusban lévő ellentmondások fokozódásának eredménye és ösztönösen jön létre — sa szocialista tudatosságnak a munkásosztályban való elterjedése között, ami a szociáldemokrata párt tevékenységének eredménye. A szociáldemokráciának az a feladata, hogy belevigye a szocialista tudatot a munkásmozgalomba. Az OSzDMP II. kongresszusán Lenin nem helyeselte a bizottságnak azt a módosító javaslatát, mely szerint abban az arányban növekszik a proletárok öntudata, ahogy a burzsoá társadalomra jellemző ellentmondások növekednek. »Ez a beszúrás — mondotta Lenin — ront a programmon. Azt a képzeletet kelti, hogy a tudatosság spontán módon növekszik. Márpedig a nemzetközi szociáldemokráciában a munkások tudatos tevé­kenysége nem képzelhető el a szociáldemokrácia befolyása nélkül.«1 7 A kongresszus leszavazta a bizottság által javasolt módosításokat. Az OSzDMP-nak a II. kongresszus által elfogadott programmja megállapítja, hogy a szociáldemokiácia a proletariátus osztálymozgalmának tudatos kife­jezője : »A nemzetközi szociáldemokrácia azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a proletariátust képessé tegye nagy történelmi küldetésének teljesítésére és ezért a proletariátust a burzsoá pártokkal szembenálló önálló politikai párttá szervezi, irányítja osztályharcának minden megnyilvánulását, leleplezi előtte a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak érdekei közötti kiengesztelhetetlen ellentétet, és megmagyarázza neki az elkövetkező szociális forradalom törté­nelmi jelentőségét és elengedhetetlen feltételeit«.18 Az »ökonomisták« ellenezték a programúinak azokat a pontjait, amelyek feltárták a kapitalizmus alapvető kiengesztelhetetlen ellentmondásait és megindokolták a szocialista forradalom történelmi szükségszerűségét. Arra törekedtek, hogy kizsigereljék a programm forradalmi irányvonalát, le akarták szűkíteni a munkásosztály harcát egyes reformok, szűkkörű trade-unionista érdekek védelmére. A II. kongresszuson nyíltan felléptek az ellen, hogy a munkásosztály kezébe ragadja a politikai hatalmat és azt javasolták, hogy a legfontosabbat — a proletárdiktatúráról szóló pontot — küszöböljék ki a programmból. Annak a heves harcnak, amely az OSzDMP II. kongresszusán a proletár­diktatúra kérdésében kirobbant, rendkívül nagy nemzetközi jelentősége volt. Az »ökonomisták« harcba szálltak ennek a pontnak a programmból való kiküszöbölésééit és arra hivatkoztak, hogy a nyugateurópai szociáldemokrata pártok programmjaiban nem szerepel a proletárdiktatúráról szóló pont. Azt, amit Engels a szociáldemokraták erfurti programmjának legnagyobb hibájául rótt fel, az opportunista Akimov a programm érdemének tekintette és arra hívta fel az orosz.szociáldemokratákat, hogy kövessék a német szociáldemokra­ták példáját. A kongresszuson napfényre került Trockijnak a proletárdiktatúra kérdé­sében vallott kétszínű nézete. Trockij a proletárdiktatúrát nem a proletár­forradalom fegyverének, a régi államgépezet forradalmi szétzúzása eredményé­nek tekintette, hanem egyszerű őrségváltásnak. Hogy renegát álláspontját leplezze, azt a proletárellenes, antimarxista gondolatot vetette fel, hogy lehetetlen megvalósítani a programmnak a proletárdiktatúráról szóló pontját addig, amíg a munkásosztály nem válik »a nemzet többségévé«. Ez az oppor-17 Az OSzDMP II. kongresszusának jegyzőkönyve. M. 1932. 177. 1. (oroszul) 18 A SzK(b)P a kongresszusok, konferenciák és KB plénumok határozatainak és döntéseinek tükrében. I. rész, M. 1941. 20. 1. (oroszul.)

Next

/
Thumbnails
Contents