Századok – 1953
Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493
AZ 0SZDMP ELSŐ PROGRAMMJA 505 tói« kezdve a Bundig és a »Juzsnij Rabocsij« csoportig — elvetették az »Iszkra« tervezetét. Várható volt, hogy a kongresszuson elkeseredett harc fog kibontakozni az igazi forradalmi iszkrás irányzat győzelméért a szociáldemokrata pártban. A forradalmi szociáldemokraták előre látták, hogy ez a harc elkerülhetetlen, és leveleikben és útmutatásaikban azt követelték, hogy az »Iszkra« hívei gondosan készüljenek fel a kongresszusra és vívják ki, hogy elvhű, következetes, meggyőződéses proletárforradalmárokat válasszanak meg küldötteknek. Az OSzDMP II. kongresszusán az iszkrások és az iszkraellenesek (a Bund, a »Rabocseje Gyelo« stb. képviselői) között elkeseredett harc bontakozott ki a napirend minden pontjára vonatkozóan, így a programm kérdésében is. A kongresszuson kialakult az ingadozók (a »mocsár«) elég jelentős csoportja, amely rendszerint az iszkraellenesekhez csatlakozott, megerősítve a kongresszus opportunista szárnyát. Ilyen körülmények között különösen fontos volt fenntartani az egységet az iszkrások soraiban. Ha a küldötteknek csak egy jelentéktelen része válik is ki az iszkrás többségből, akkor ez lehetővé tette volna az opportunista áramlat győzelmét. Az opportunisták nem tudták az iszkrás programmtervezettel szembeállítani saját tervezetüket, de minden erejükkel próbálták megakadályozni a párt propaganda marxista forradalmi elveinek győzelmét. Csak maga Akimov 21 módosítási javaslatot terjesztett be a programmhoz. A programm megvitatása a kongresszus 9 ülését foglalta le. Erős harc lángolt fel a programm harcos, forradalmi irányzatát meghatározó legfontosabb pontokkal kapcsolatban. »A programmnak minden pontját külön-külön tárgyalták és fogadták el, — írta V. I. Lenin. — A bundisták itt kétségbeesett obstrukciót rendeztek, és a kongresszus idejének csaknem 2/3 -része a programm megvitatásával telt el!«1 6 Martinov, Akimov, a bundisták és mások hévvel támadták a programmtervezet egész elvi részét. Olyan nézeteket vallottak, amelyeket már régen és joggal neveztek opportunista nézeteknek. Az iszkraellenes opportunisták egyes tételeiket marxista szólamokkal takargatták. Elvetették a marxizmus forradalmi lényegét, leegyszerűsítették és elferdítették a marxizmus tételeit, a marxizmust vulgáris gazdasági materializmussal cserélték fel. Megpróbálták megcáfolni — a nyugateurópai opportunistákhoz hasonlóan — a proletárdiktatúra eszméjét és azt a marxista elméletet , hogy a proletariátus elnyomorodik a kapitalizmusban. Az opportunisták támadták a munkásmozgalom ösztönösségének, ill. tudatosságának marxista tételét, amelyet Lenin fejlesztett tovább »Mi a teendő?« c. művében, és amelyet a pártprogramm megerősített. Ellenezték, hogy a párt szocialista tudatot vigyen az ösztönös munkásmozgalomba, és tagadták a marxista párt vezető szerepét a munkásmozgalomban, azt hangoztatták, hogy az ösztönös munkásmozgalom a kapitalista termelési mód feltételei révén magától változik tudatos osztálymozgalommá. Az »ökonomisták« ezzel kapcsolatban hivatkoztak a nyugateurópai országok szociáldemokrata pártjainak programmjaira, amelyekből hiányzik a tudatosságnak a munkásmozgalomban való jelentőségére vonatkozó tétel. A forradalmi szociáldemokraták viszont rámutattak arra, hogy milyen különbség van a proletariátus elégedetlenségének növekedése, a munkásosztály 16 Lenin, Művei,' 7. köt. Bpeet, 1953. 2. 1.
