Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

KRÓNIKA 483 ténészeinek, valamint a Szovjetunió történészeinek együttműködése és ennek az együttműködésnek a megerősítése. A. M. Pankratova köszönetet mondott a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, amely oly nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a kongresszus munkáját. Befejezésül további eredményes alkotó munkát kívánt a magyar történészeknek a marxista magyar történettudomány felvirágoztatására és további sikereket a magyar népnek a béke, a szocializmus győzelméért folytatott harcához. Kuo Mo-Zso akadémikus a kínai tudósok üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak és elmondta, hogy a kínai történelemkutatás — mint az országépítő munka minden területe •— a szorgalmas tanulás időszakát éli. Hangoztatta, hogy a történettudomány a marxista ideológia szellemébon való nevelés kiváló eszköze. E feladat elvégzésében a Szovjetunió élenjáró tapasztalatai és a testvéri népi demokráciák tapasztalatai segítik a kínai történészeket a történelem kutatásában és a történelmet formáló munkájukban egyaránt. Kuo Mo-Zso akadémikus üdvözlete után Andics Erzsébet mondott záróbeszédet. Megállapította, hogy a kongresszus jó munkát végzett, anyaga hosszú időre irányt mutat a magyar történészek számára. Hiányossága volt azonban a kongresszusnak, hogy kevés szó esett a hibákról. Bármilyen eredményeket ért is el a magyar történetírás, ideológiailag még elég gyenge. A magyar történészek nem foglalkoznak eleget általános nagy elméleti kérdésekkel, a nagy törvényszerűségek kutatásával, kevés nálunk az elméleti vita. Ide tartozik az a hiányosságunk is, hogy mindezideig nem találtunk módot és alkalmat arra, hogy általános támadásba menjünk át az ellenséges, reakciós történetszemlélet megnyilvánulásai ellen, hogy régi, reakciós történetírói iskoláknak kimerítő, megsemmisítő bírálatát adjuk, hogy nem elég következetesen harcolunk ezeknek a reakciós nézeteknek meglevő maradványai ellen. Elmaradtunk — ós ez hiányosságaink másik csoportja — tematikában is. Csak a legutóbbi hónapokban kezdtünk el foglalkozni a magyar történelem legújabb, felszabadulás utáni szakaszának kérdéseivel. Ezen a téren jóformán semmit sem tettünk, pedig ennek a rövid, de ragyogó-korszaknak tudományos marxista feldolgozása a magyar történészek becsületbeli kötelessége, nehéz, de nagyon megtisztelő feladat, olyan tennivaló, amely halasztást nem tűr. Meg kell szüntetni azt a hiányosságot is, amely a történelem egyetemi és főiskolai oktatásában fennáll. Nem elegendő, hogy történészeink komolyan és egyre eredményesebben foglalkoznak e téren, törekszenek megfelelő színvonalas egyetemi tankönyveket létrehozni, — történészoktatásunk elmaradt állapotban van, történészkutatóink nem egyszer lebecsülik ezt a munkát. Történelemoktatásunkat magasabb szintre kell emelni, nemcsak egyetemi tankönyv létrehozásával, hanem a • történelemoktatás módszereinek, szervezetének emelésével -— hangsúlyozta Andics Erzsébet. Nem szabad továbbá megelégednünk a történelemkutatás által felvetett igazságok jelenlegi nem elég szóleskörű elterjesztésével. Az utolsó esztendők nagy történelmi eseményei rendkívül kifejlesztették a történelmi érdeklődést ós tisztánlátást. A történészek sokkal szélesebb rétegeit kell befognunk a munkába, elsősorban a Történelmi Társulat, s annak folyóiratának, a Századoknak munkájába. Csak ily módon biztosítható a megfelelő tudományos utánpótlás, a régi s az új történészek, az öregek és fiatalok egységes munkája. Az előadó ezután hangsúlyozta, hogy ha ilyen hiányosságokat mutatott is fel az új magyar történetírás, kétségtelenül nemcsak hiányosságai voltak. Történészeink ma már egyre inkább foglalkoznak a marxizmus-leninizmus elméletével, egyre jobban tanulmányozzák az élenjáró szovjet történetírást és harcos magyar történetírás megteremtésére törekszenek. Bármilyen fiatal a magyar marxista-leninista történetírás, értékes hagyományokra tekinthet vissza: pártunk vezetőinek úttörő munkáira. A kongresszus azonban nemcsak az eddigi eredményeket összegezte, hanem újat is adott.