Századok – 1953
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463
484 KRÓNIKA Valamennyien éreztük, hogy a kongresszus nagyot alkot, új fejezetet nyit a magyar történettudományban, gazdagít bennünket és a munkának egészen új szintjét teremti meg. Köszönhetjük ezt elsősorban külföldi vendégeinknek, — mondotta •— élükön a Szovjetunió világhírű tudósokból álló delegációjának. A szovjet történetírók hatalmas munkája nélkül a mi eredményeink nem születhettek volna meg. Ezután részletesen ismertette azokat a javaslatokat, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történészei közti kapcsolatok elmélyítését szolgálják. Végül köszönetet mondott Andics Erzsébet a kongresszus minden résztvevőjének a kongresszus sikerének előmozdításáért és felhívta a magyar történészeket, hogy a kongresszus tapasztalataival felvértezve, a marxizmus-leninizmus szellemében még jobban kövessék a nagy szovjet történészek példáját. A Magyar Történész Kongresszus az ünnepi záróüléssel végétért. A külföldi delegátusok és a magyar történészek június 14-ón búcsúesten vettek részt, ahol megbeszélték, értékelték és megbírálták a kongresszus munkáját. A. M. Pankratova helyesnek találta volna, ha a kongresszuson kezdettől fogva pontosabban meghatározzák a történettudomány helyét ós szerepét a békéért folytatott harcban. Szeretett volna a kongresszus elején egy áttekintő előadást hallani a magyar történetírás helyzetéről, problémáiról, feladatairól. Ilyen szempontból jobb lett volna, ha Molnár akadémikus előadása a kongresszus első napján hangzik el és ezzel kapcsolatban konkrétebb javaslatok is felmerülnek. Úgy érezte, hogy a termékeny és érdekes kongresszus bizonyos mértékig deklaratív jellegű volt. Számos akadémikus jellegű feladat és téma merült fel, hiányzott azonban sok sürgős és fontos kérdésnek a megvitatása. Sajnálja azt is, hogy a korreferátumokat nem kaphatta meg orosz fordításban. Hangoztatta Pankratova akadémikus, hogy a baráti népek történettudományai közötti együttműködés rendkívül nagyfontosságú kérdése nem szabad, hogy elvonja sem a magyar történészek, sem a többi népi demokratikus ország történészei figyelmét saját országaik történettudománya kérdéseiről és feladatairól. A magyar történészek feladata az — mondotta az előadó —'-, hogy a kongresszus után álljanak neki a magasabb színvonalú munkának és így biztosítsák a további együttműködést. Javasolta a továbbiakban, hogy a jövőben többet kellene foglalkozni historiográfiával, nagyobb figyelmet kell fordítani a mult történetírásának bírálatára. A másik fontos feladat a szovjet történészek számára a szovjet korszak történetének feldolgozása, a népi demokráciák történészei számára pedig a felszabadulás utáni korszak történetének feldolgozása. Kádereinket, ifjúságunkat, a szocializmus építőit fel kell fegyverezni azzal a biztos tudattal, hogy a helyes úton haladunk. Harcolva a burzsoá történetírás ellen, leleplezve az ellenséget az ideológiai fronton, a történészeknek lelkesíteniük kell a szocializmus építőit és utalniok kell a tömegek alkotó szerepére. A népi demokratikus országok történészeinek legjavát a népi demokratikus fejlődési szakasz kidolgozására kell összpontosítani. Fontos feladat mindig megtalálni a következő, legfontosabb láncszemet. Elekes Lajos a kongresszus Pankratova akadémikus által megjelölt hiányosságaival teljes egészében egyetértett és levonta a tanulságot a magyar történettudomány jövőbeli feladataira nézve. Hangsúlyozta, hogy elsősorban történészeink elméleti tudásának színvonalát kell magasabbra emelni. Pach Zsigmond Pál a viták és az elvi kritikai szellem még további elmélyítését tartotta rendkívül, fontos feladatnak. Döntő feladat, hogy Sztálin elvtárs utolsó művének feldolgozását és azokat az útmutatásokat, amelyeket ez a mű nyújt, történettudományunk központi teendőinek sorába állítsuk. Molnár Erik akadémikus hangsúlyozta, hogy a burzsoá ideológia ellen való küzdelemben messzemenő mulasztás terhel bennünket. Éppen ez az a terület, ahol az eddig elhanyagolt elméleti vitakérdések kibontakozhatnak.