Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

478 KRÓNIKA ban. Az ö javaslatára a bolgár történészek 1948-ban konferenciát tartottak. Ez jelentette az első határozott lépést a bolgár történetírásnak a marxista-leninista elmélet alapjára való helyezésére. Nagy hatást tettek a szovjet történészek bulgáriai látogatásai is a szovjet kultúra hónapja keretében, — így többek között Grekov professzor látogatása. A bolgár történészek erőpróbája Bulgária történetének folyamatban levő megírása lesz. Bolgár viszonylatban a szovjet munkák lefordítása nem döntő kérdés, mert a bolgár történészek eredetiben olvassák a szovjet munkákat. A Szovjetunióban Tretyakov professzor vezetésével, munkaközösség keretében készül Bulgária története. L. Stern professzor elmondotta, hogy a német történetírás ebben a kérdésben is hátrányban van. A haladó német történetírás újjászületéséről még nem lehet beszélni. Az első kísérletek gyermekbetegségekkel terhesek. Fennáll az a veszély, hogy a német történészek a német nép történelmi alakjait kritikátlanul aktualizálják. Sokrétű a feladat és egyelőre még kevés a káder. Az első nagyobb változás 1951-ben Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkáival kapcsolatban tartott elméleti értekezlettel jött létre. Ugyanebben az évben nagyjelentőségű fordulatot jelentett a tanulmányi reform megszületése. Majd megalakult marxista vezetéssel a Német Történettudományi Intézet, bár a Tudományos Akadémián még különböző formákban folyik az ellenállás. Forradalmi jellegű intézmény a Történettudományi Múzeum, amely a legrégibb múlttól a jelenig, minden haladó eseményt bemutat. Megalakult a Marx-Engels-Lenin-Sztálin Intézet is. Folyamatban van Lenin és Sztálin műveinek lefordítása, s már tisztázódott az a kérdés, hogy melyek a német történelem ós a munkásmozgalom legnehezebb korszakai. Majd Stern professzor rátért arra, hogy mennyit jelent a német történészek számára ez a kongresszus, hiszen a kapcsolat mind a szovjet, mind a népi demokratikus országok történészeivel rendkívül hézagos, elszigetelt volt. Nehéz viszont Németország történetét az említett országok segítsége és bírálata nélkül ipegírni. Megemlítette a német történelemnek azokat a haladó alakjait — Arminius, Widukind, Th. Münzer, Stein, Hardenberg, Scharnhorst, Rollmann, E. Moritz, Clausewitz, Fichte, Körner, Jorgen és mások -—/akiket népszerűsíteni kell. A német történészek a népszerűsítés feladatához romantikusan, kritikátlan idealizálással nyúltak s talán ez a veszély Magyarországon is bizonyos fokig fennállhat, amint ennek jelei mutatkoztak a Rákóczi-előadással kapcsolatban. A polgári nacionalizmust és a romantikus idealizálást a legjobban elvtársi együttműködéssel lehet kiküszöbölni. Sajnálattal látta, hogy a kongresszus nem foglalkozott a magyar jakobinus mozgalom kérdésének tisztázásával. Felhívta a figyelmet arra is, hogy termékeny feladat lenne a katolikus egyház és általában az egyház szerepének a tisztázása. Űgy látja, hogy a munkásmozgalmak története még nem áll eléggé figyelmünk középpontjában. Űgy véli, hogy a törtónészkongresszust jelentős történelmi eseménynek kell értékelni. Lederer Emma professzor felszólalásában az egyetemi oktatáshoz kapott szovjet segítséget vázolta. Utalt a mult szovjetellenes és a soviniszta úszítás jegyében fogant egyetemi szellemére, az egyetemen uralkodó rendszertelenségre ós anarchiára, a Klebelsberg-féle kultúrpolitikára, majd jellemezte a településtörténeti és szellemtörténeti »tudományos« módszereket. A fordulat éve döntő volt egyetemi vonalon is. 1949 januárjában megszületett az egyetemi reform, az oktatógárda kicserélődött, megindult a szovjet tapasztalatok rendszeres átvétele. 1951-től bevezettük szovjet példa nyomán az egyszakosságot. A tanítás középponti feladata az önálló gondolkodásra való tanítás, a marxizmus-leninizmus alkotó felhasználása. Mindehhez fel nem mérhető segítséget nyújtottak az ittjárt szovjet történészek, pedagógusok, Balasova, Goncsarov professzor, valamint a Lenin Intézet Magyarországon tartózkodó szovjet professzorai : Anpilogov és Fjodorov professzorok. Ezután Borsa Iván, a LOK igazgatója a magyar levéltárak Szovjetuniótól kapott közvetlen vagy közvetett segítségéről számolt be. Rámutatott arra : mennyire elszigetel-