Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

472 KRÓNIKA A következő előadást Fogarasi Béla Kossuth-díjas akadémikus tartotta »Csernisevszkij Magyarországról« címmel. Niederhauser Emil, a Történettudományi Intézet _ munkatársa korreferátumában Herzen magyar kapcsolataival foglalkozott. A kongresszus június 10-én szűkebbkörű szakmai megbeszélést tartott a külföldi és magyar történészek részvételével. E munkaülésen Révai József "elnökölt, s az ülés résztvevői a Szovjetunió és a szocializmust építő országok történészei közötti együttműködés kérdéseit vitatták meg I. Tóth Zoltán alapreferátuma alapján. Révai József elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy az értekezlet összehívásának célja elsősorban bizonyos tapasztalatcsere megindítása volt. Másodsorban azt tervezték a magyar történészek, hogy a megbeszélésen olyan témákat vetnek fel, amelyek megoldására feltétlenül szükséges egy vagy több ország, vagy valamennyi baráti ország történészeinek együttműködése. Harmadszor felvetődött : szükséges volna a kongresszust alkalmul felhasználni arra, hogy szervezetileg jobban megalapozzuk és kiépítsük a magyar történettudomány eddig többé-kevésbbó véletlenszerű együttműködését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történettudományával. A.M. Pankratova akadémikus azonban a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben tartott értekezleten sokkal konkrétabb és messzebbmenő javaslatokat ttett az együttműködés kiépítésére, ezért Révai József javasolta, hogy a megbeszélés A. M. Pankratova akadémikus említett felszólalása irányában folytatódjék. Ezután A. M. Pankratova akadémikus szólalt fel. Hangsúlyozta a magyar történészek fontos kezdeményező szerepét a baráti népek közös történeti kapcsolatai tanulmányozásának napirendre tűzésében. Ezzel a marxista történészek olyan adósságot róhatnak le és kell, hogy lerójanak, amelyért a régi burzsoá történettudomány a felelős. Ez a tudomány a múltban arra irányult, hogy elválassza egymástól a különböző népeket és elhomályosítsa osztályöntudatukat. A mi feladatunk azonban az, hogy elősegítsük népeink öntudatának megnövekedését és ezzel a szocializmushoz vezető út megkönnyítését. A mi nemes és politikai téren fontos aktuális feladatunk tehát : elmúlt történetünkben megtalálni azt, ami egyesített bennünket és megvilágítani azokat a tényezőket, amelyek korábban mesterségesen elválasztották egymástól a népeket. Azt hiszem igen fontos volna —hangsúlyozta —, minél korábban tettekre váltani fel a szavakat. H. JabloÄski professzor felszólalásában felvetette a lengyel történeti fejlődés rokonvonásait a magyar fejlődéssel. Hangoztatta, hogy a felvetett problémákat nem elég bármely két ország együttes munkájával megoldani, hanem—mint pl. a török kérdésnél — az összes baráti népi demokráciák történészeinek együttesen kell kidolgozniok A lengyel történészek nevében szólva kiemelte, hogy mennyire fontos támogatni A. M. Pankratova javaslatát. Ezután számos olyan közös történeti problémát említett, amely feltárásra vár a magyar-lengyel közös történeti mult feldolgozásához. A továbbiakban a tapasztalatcsere kiszélesítését ajánlotta a történelem más ágaira is, felvétette a káderképzés problémáit a népi demokráciák történetével foglalkozó katedrák betöltésével kapcsolatban. Ezután P. M. Tretyakov szólalt fel és hét olyan témát terjesztett elő, amelyeknek megoldása az összes történészek közös erőfeszítése nélkül lehetetlen. Időrendben haladva az első ilyen probléma országainkban — mondotta — a feudalizmus kialakulásának a kérdése. A második a közös ellenállás kérdése az agresszorokkal, a tatárokkal, a törökökkel, németekkel és a Habsburgokkal szemben. A harmadik a parasztmozgalmak kérdése. A XV., XVI. és XVII. század tele van parasztmozgalmakkal és ezek a mozgalmak átcsaptak az egyes országok határain, tehát ezeknek a történeti feldolgozása csakis közös erőfeszítésekkel lehetséges. A következő kérdés : a kapitalizmus keletkezésének problémája az Elbától keletre fekvő területeken, ahol, mint Marx rámutatott, a kapitalizmus sajátos