Századok – 1953
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463
KBÖNIKA 471 történetével foglalkozva számos olyan problémával találkozott, amelyek szorosan kapcsolódnak a magyar mozgalomhoz, ezért szeretné a magyar történészek véleményét meghallgatni. Űgy látja, hogy a magyar történészek álláspontja nem egységes ezekben a kérdésekben, mindenekelőtt Martinovics személyének megítélésében nem. Kató Istvánnak a Századokban megjelent tanulmányában nagyon jónak látja a kérdés megközelítését széles társadalomrajz és részletes osztályelemzés révén. De nem ért egyet Martinovics személyének értékelésében. Kató István válaszában ismertette a magyar történészek két kialakult álláspont ját Martinovics személyét illetően : ő Martinovics személyét pozitíven értékeli, míg mások (ezt az álláspontot a legerősebben Benda Kálmán fogalmazta meg) Martinovics személyét és tevékenységét elválasztják a mozgalomtól. Stern professzor Martinovics pozitív értékelésével — minthogy azt alátámasztva nem látja — nem értett egyet, a jakobinus mozgalom főbb személyeinek jelentőségét — akár Hajnóczyét, akár Szentmarjayét vagy Özét — Martinovics fölé helyezte. Pedagógiai szempontból is helytelennek tartaná olyan emberek középpontba állítását, akiknek életében és jellemében többszörös törést kell megállapítani. A marxista történészek feladatát nem abban kell látni ebben a kérdésben, hogy a polgári történetírást cáfolva, mindenáron pozitíven értékeljük Martinovicsot. Martinovics személyéről kialakítandó véleményünket el kell választani a mozgalom megítélésétől. Paulinyi Oszkár hozzászólásában kiemelte a mozgalom programmjának és jelentőségének megítéléséhez szükséges még szélesebb társadalomrajzot, az osztályviszonyok még alaposabb elemzését. A jelenlevők nagyrésze abban is egyetértett, hogy a parasztsággal kapcsolatos kérdésekben még további kutatások újabb eredményeket fognak hozni. Mintegy háromórás beszélgetés után Kató István összegezte a megbeszélés eredményeit: Martinovicsot illetően annyiban elfogadja Stern professzor véleményét: Martinovics személyét el kell választani a mozgalomtól. Martinovics, mint a kor és mozgalom egyik kiemelkedő ós jellegzetes figurája kellő méltatást érdemel, de ez a méltatás ne emelje őt kizárólagossá és ne kapcsolja össze a mozgalmat személyével. A többi vitás kérdésben pedig további részletkutatások szükségesek. Az értekezlet résztvevői ezt az összegezést valamennyien elfogadták. Ezután Mátrai László felvetette a kérdést : hogyan ítéli meg a német és osztrák marxista történetírás a jozefinizmust. Stern professzor válaszában kifejtette, hogy az egykor a Monarchia területéhez tartozó államok történészeinél az alapjábanvéve indokolt Habsburg-ellenes beállítottság túlzásokba megy és minden, Habsburgoktól kiinduló törekvést eleve negatívnak ítél. Pedig szerinte vannak olyan szakaszok és olyan problémák, mint pl. a jozefinizmus kérdése, amelyeknél ez nem helyes. Magyarország gyarmati helyzete II. József alatt sem változott, s ebben az alaptónyben a magyar értékelésnek szükségképpen negatívnak kell lennie. Vannak ellenben a jozefinizmusnak ós József kormányzatának olyan kihatásai, amelyek pozitíve értékelendők. Magyar viszonylatban a cenzúra enyhítése, az iskolák szabad szelleme, a plebejus értelmiségnek adott feltörési lehetőség, József antiklerikális egyházpolitikájának hatása az egyházellenes egységfront kialakulására — szintén pozitívumok. A megbeszélés végén a magyar történészek felajánlották Stern professzornak segítségüket az osztrák jakobinusok történetéhez való kutatásaihoz és megállapodtak ennek konkrét formáiban. Stern professzor zárószavában örömét fejezte ki, hogy néhány alapvető kérdésben közös álláspontra jutottak a megbeszélés folyamán. A június 9-i délutáni ülést Molnár Erik akadémikus nyitotta meg, majd J. V. Tarle akadémikus tartott előadást »Az 1514-ik évi magyar parasztfelkelés« címen. Tarle akadémikus párhuzamot vont a német parasztforradalom, az orosz Bolotnyikov-féle felkelés és a magyar felkelés között, majd meglepő jártassággal elemezte az utóbbi sajátosságait. 17*
