Századok – 1953
Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30
MARX ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM 41 sohasem tette volna.«2 6 Ezzel szemben az 1890-es évek végére a szociáldemokrata párt kiadványai már Lassalle Ferdinándot állítják a magyar munkásság elé, mint a »század legnagyobb bölcsészét«, mint »a szociáldemokraták legnagyobb vezérét«, aki először tanította, hogy »a munkásságnak a mai társadalmi rend keretében simulni kell a mai társadalom törvényeihez, igyekeznie kell, annak keretén belül maradva, magának minél nagyobb előnyöket kivívni. . . A Marx nemzetgazdasági tételeire alapított szociáldemokrácia, nem engedné meg a mai társadalmi rend semminemű törvényének elismerését. Ezt a rideg, de szabatos, tiszta jégréteget megtörte Lassalle tana, aki számítva a társadalom folytonos haladási processzusára, lángelméjével meggondolta, hogy jöhet idő, melyben a szociáldemokrata követelések elvei fogják uralni a társadalmat akkor is már, amikor még annak teljes átalakulása nem következett be.«27 Marx tanainak, tudományos alaptételeinek nyilt és teljes megtagadása jut kifejezésre a szociáldemokrata párt ugyanez időben »A szocializmus alaptételei« címen kiadott brosúrájában. »A szocializmus — olvassuk ebben — nem akarja a birtokososztályt a nem birtokos osztály javára megrövidíteni. A szociális kérdés nem osztály, hanem kultúrkérdés. A szocializmus nem vesz el semmit senkitől, hanem mindenkinek ad.« A szociáldemokrata pártnak, mint nyugaton, nálunk is a reformizmus lett az ideológiája. A magyar szociáldemokrata párt opportunista, Marx tanait megtagadó álláspontját — a magyar munkásosztálynak a nyugatival szemben kiélezett helyzetére és forradalmi hangulatára való tekintettel — nyíltan és forma szerint nem merte bevallani, Marx tanításának megtagadását e tanítás reformizmussal való összeegyeztetésével, a különbségek elmosásával igyekezett leplezni. Garami az »Elméleti szocializmus« kérdéséről írt cikkében azt próbálta elhitetni, hogy »marxizmus« és »revizionizmus« — ezek »határozatlan kifejezések«, s »hogy hol kezdődik az egyik és hol a másik, azt lehetetlen pontosan megállapítani.«28 A szociáldemokrata pártnak a marxizmust és revizionizmust egyeztető álláspontja azonban csak takarója volt annak, hogy a munkásmozgalom első szakaszában Frankel által képviselt irányával és törekvéseivel szemben Marx tanítását a munkás mozgalom, a párt és a forradalom minden döntő kérdésében megtagadta. A dolgozó néppel való forradalmi együttműködés helyett a liberális burzsoázia szövetségére számító szociáldemokrata párt a proletárforradalom megtagadását összekötötte Kossuth örökének a megtagadásával. Ahelyett, hogy a nemzeti történet megoldatlan kérdéseinek következetes képviselőjeként igyekezett volna fellépni, Kossuth emlékének kiirtását tekintette feladatának. ». .. óriási küzdelmet kellett nekünk éveken keresztül folytatni azért, hogy ... a Kossuth-kultuszt, mely Magyarországon olyan gyökeres volt, valahogyan a nép lelkéből, amennyire lehet kiirtsuk«,29 — mondotta Buchinger. A magyar munkásmozgalomban tehát nem a marxizmus, hanem éppen a Marx forradalmi tanítását eláruló reformizmus volt a forrása annak, hogy a szociáldemokrata párt, lemondva a munkásosztály és a dolgozó nép forradalmi mozgósításáról, a demokráciát az osztrák példa nyomán — az osztrák császár kezéből várta, s hátat fodított az egészében feudálisnak minősített 48-as forradalom örökségének, hátat fordított nemzeti történelmünknek. 26 TJ. o. 27 Vas- és Fémmunkások Szaklapja 1898 augusztus 18. 28 Szocializmus 1908—1909. 511. 1. 29 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1904. évi . . . Xí. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Bpest, 1904. 79. 1.
