Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

464 KRÓNIKA kifejezze a magyar nép eltéphetetlen barátságát a nagy Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciákkal, és a tudomány fegyvereivel támogassa a békét őrző, a szocializmust építő világtábor egyre hatalmasabb erőit. Befejezésül ebhez a nagyjelentőségű tudományos munkához kívánt sok sikert és jó eredményeket. Ezután a kongresszus résztvevőinek hatalmas tapsa közepette A. M. Pankratova, a szovjet delegáció vezetője emelkedett szólásra. Pankratova akadémikus a Szovjetunió történészei nevében szívből üdvözölte a kongresszust. Sok sikert kívánt a kongresszus munkájához, a magyar történelem nagy problémáinak megvitatásához és ahhoz a célkitűzéshez, hogy megtaláljuk a módszereket kapcsolataink megszilárdítására, amelyek hozzájárulnak a kölcsönös segítség kialakulásához azok között a történészek között, akiket az egységes marxista világnézet és az a közös törekvés tölt él, hogy a történettudományt kommunista és munkáspártjaink ideológiai fegyverévé tegyék. Utalt a burzsoá történettudomány objektivizmusára ós kozmopolitizmusára. Felhívta a marxista történészek figyelmet a konkrét történelmi anyag tanulmányozására, hogy rá tudjunk mutatni a társadalmi fejlődós ama objektív törvényszerűségeire, amelyek pontosan és tudományosan meghatározzák a szocializmus győzelme felé vezető történelmi utunkat . Ezért a legfontosabb feladat a marxizmus-leninizmus elméletének mélyreható és alkotó tanulmányozása. Örömmel látja, hogy a magyar történészkongresszus programmjában nagy figyelmet fordítottak a néptömegek harcára kizsákmányolóik és elnyomóik ellen a nép felszabadító mozgalmaira, a paraszt- és munkásmozgalmakra és a forradalmak történetére.Ez a kongresszus—mondotta — a közös problémák felvetésével, a szomszédos testvéri népek küldötteinek részvételével, nagyszerű kifejezése lesz a népek barátságának, a kölcsönös segítőkészségnek, amely már eddig is megmutatta kitűnő eredményeit a technika, a gazdasági élet, a kultúra ós a tudomány különböző területein. Ez a kongresszus elmélyíti a magyar történészek, valamint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történészei közötti gyakori tudományos kapcsolatot. Pankratova akadémikus felszólalása után került sor Elekes Lajos Kossuthdíjas, a történettudomány kandidátusának előadására »A magyar nép szövetségesei ós ellenségei a török hódítókkal vívott harcaiban«1 címmel, valamint a korreferátumokra : Székely György, a történettudomány kandidátusa a keleteurópai népeknek a feudális német hódítok ellen a XIV. században vívott harcaival foglalkozott, Sinkovics István docens pedig végváraink harcát ismertette a török hódítók ellen. Június 6-án délután a kongresszus folytatta tanácskozásait. Az előadások megkezdése előtt Henryk Jabloriski professzor, miniszterhelyettes, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének helyettes igazgatója tolmácsolta a lengyel tudósok üdvözletét. — A Lengyelország ós Magyarország közötti történelmi kapcsolatok nagy múltra tekintenek vissza —mondotta többek között. —Annak a történésznek, áki Lengyelország történetével foglalkozik, meg kell ismerkednie az önök* népének történetével. De csak néhány éve alakultak ki azok a körülmények, amelyek lehetővé tették a szoros együttműködést. Ez a közös munka, amely a lengyel és magyar történészek között egyre szorosabbá válik, nagyjelentőségű mindkét nép számára. Kutatásaink célja, hogy feltárjuk a lengyel és magyar nép valóban forradalmi együttműködésének hagyományait, ezen belül elsősorban a munkásosztály együttműködésének hagyományait. Henryk Jablonski befejezésül sok sikert kívánt a történészkongresszus munkájához. Ezután Josef Macek akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója szólalt fel. 1 A Magyar Történész Kongresszuson elhangzott valamennyi előadás megjelenik a kongresszusi jegyzőkönyvben. Az előadások részletes ismertetésére és bírálatára a jegyzőkönyv megjelenése után térilnk vissza.