Századok – 1953
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463
; BESZÁMOLÓ A MAGYAR TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUSRÓL 1953 június 6-án ünnepélyes keretek közt nyílt meg a nyolcnapos Magyar Történész Kongresszus, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi 'Társulat együttesen rendezett-. A kongresszus megnyitásán megjelent a Magyar Dolgozók Pártjának és a kormánynak számos vezetője, a Magyy ar Tudományos Akadémia tagjai, a magyar kulturális és tudományos élet több jelentős képviselője. Megjelent az ülésen a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint a baráti államok budapesti követségeinek vezetői. .Telen voltak az ülésen a történészkongresszusra érkezett külföldi tudományos küldöttségek tagjai, élükön a szovjet küldöttekkel: A. M. Pankratova, a Szovjetunió Tudományos Akadémiának levelező tagja, J. V. Tarle akadémikus, P. N. Tretyakov, a történettudomány doktora. Henryk Jahlonski professzor, minisztei helyettes és Leon Grosfeld professzor a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének helyettes igazgatói (a lengyel küldöttség tagjai) ; Josef Macek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, akadémiai levelező tag, Jindfich Vesely, a Csehszlovák Munkásmozgalmi Intézet igazgatója és ILvdovít Holotik. a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója (a csehszlovák küldöttség tagjai) ; 'Mihail Boller akadémikus és Victor Cheresteçiu, a Romáii Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója (a román küldöttség tagjai) ; Mihail Dimitrov, a Bolgár Tudományos Akadémia alelnöke (a bolgár küldött) ; Leo Stern, a hallei egyetem rektora (a német küldött). Az ülést Molnár Erik akadémikus nyitotta meg. Köszöntötte a megjelent vendégeket, majd utalt arra, hogy első alkalommal gyűlnek össze a magyar történettudomány képviselői, hogy megvitassák eddigi munkájuk eredményeit és rávilágítsanak azokra a feladatokra, amelyek előttük állanak. A marxista történetírás — mondotta — a szocialista jövő formálásának fontos ideológiai eszköze. Történészeink nagy többsége felismerte az elmélet és a gyakorlat egységének követelményeit, és tudását népünk, pártunk, kormányunk legnemesebb törekvéseinek szolgálatába állítja. A kongresszus feladata, hogy ezt a féjlődést, ezt a felismerést kifejezze. Majd ismertette fő vonalaiban a kongresszus programmját. Az előadások első csoportja függetlenségi harcaink történetéhez kapcsolódik, s a különböző időszakokban mutat ja be népünknek a nemzet i független -ség érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A második előadáscsopórt a baráti szomszédnépekkel együtt ós közösen vívott küzdelmeink hagyományaiból merít. Az előadások harmadik csoportja népünk forradalmi harcainak példaképéhez, a nagy orosp néphez fűződik. Az 1905. évi orosz forradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fontos határkő a magyar nemzet történelmében is. Különösért az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatott döntően a magyar forradalmi munkásmozgalomra, s ezzel az egész magyar történelmi fejlődésre. 1919 után az ellenforradalmi rendszer uralma idején a Szovjetunió jelentette az elnyomott magyar tömegeknek és pártjuknak, a Magyar Kommunista Pártnak azt a hatalmas erőforrást, amelyből harcaikhoz kitartást és tapasztalatokat meríthettek. Ezeknek az előadásoknak célja az is, hogy megmutassák a magyar és az orosz nép barátságának mély történelmi gyökereit. A kongresszus feladata, hogy
