Századok – 1953
Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30
40 MÓD ALADÁR tásával enyhíteni lehetne ugyan a zsarnoki uralmat — ez egyébként az utód akaratától függ —, de az abszolutizmus továbbra is éppen úgy uralkodna Oroszországban, mint azelőtt. Mégpedig, véleményünk szerint, olyan abszolutizmus, amelyet csak forradalommal, az 1879-es francia forradalomhoz hasonló forradalommal törnek meg. És egy ilyen forradalmat — mégha egyúttal az orosz trón is rombadőlne — Európa minden népe, tehát Ausztria-Magyarország népe is, kitörő lelkesedésül üdvözölne, mert ez a forradalom ugyanakkor egycsapásra megsemmisítené az egész európai reakció támaszát. Kétségtelen, hogy a régi orosz társadalom újat hord méhében. Kétségtelen, hogy forradalom előestéjén vagyunk. És e forradalomban megszületik az új Oroszország. Az Oroszországon kívül élő népeknek fogalma sem lehet arról a zsarnoki önkényről, amely napról-napra kiáltóbb ellentétbe kerül az orosz nép felvilágosultabb részével. Ez a zsarnoki önkény nem akadályozhat ja meg ezt a forradalmat, és nagyon valószínű, hogy utolsó műveként kénytelen lesz majd vállalni a bába szerepét. A Néva partján eldördült lövések forradalmat jelző előfájások voltak és ezen a forradalmon megtörnek a cár ,legerélyesebb rendszabályai' is.«2 4 Az orosz forradalom, melyről Marx-szal és Engels-szel együtt Frankel álmodott, melynek elérkeztét történelmi szükségszerűségnek tartották, 40 évvel később győzedelmeskedett, a történelem valamit késett, de a Marx és Engels tanítását követő Frankel, miként a magyar munkásosztály és a dolgozó magyar nép alapvető belső kérdéseit, az új magyar forradalom előkészítését, vezetőjét, jellegét, úgy nemzetközi erőforrását tekintve is helyesen ismerte fel a magyar haladás új, történelmileg szükséges és reális orientációját. Vájjon mi adott lehetőséget a reakció számára, hogy a magyar munkásmozgalomnak, a marxizmusnak és nemzeti történelmünknek 1848-tól elválaszthatatlan egysége ellenére nemzetietlenséggel vádolja, a magyar történelemtől idegen irányzatként rágalmazza a magyar munkásmozgalmat ? A lehetőséget , illetve a látszat lehetőségét ehhez Marx forradalmi eszméinek elárulása, az opportunizmus győzelme nyújtotta. Az 1880-as évektől, Frankel távozása után a magyar munkásmozgalomban is — szemben az addig Frankel által képviselt és az I. Internacionálé útmutatásait követő iránnyal — egyre inkább a Marx tanításait eláruló, opportunista irányzat erősödött és vette kezébe a munkásmozgalom vezetését. Míg 1883-ban, Marx halálának alkalmával Frankel cikkével együtt a Népszava is Lassalle-lal szemben Marx Károlyt, állítja eszményképül a magyar munkásság elé, mint azt a csodálatos férfit, aki a világgal megérttette azt »az aránytalanságot, mely a tőke és a munka közt létezik«. Aki kiszegezte »a lobogót, mely valamennyi munkást maga köré gyűjt«25 — addig az 1890-es évektől s különösen a századfordulót követően a nyugati országok munkásmozgalmaihoz hasonlóan, a szociáldemokrata párt ideológiájában és vezetésében nálunk is egyre inkább Lassalle és Bernstein, az opportunizmus és reformizmus eszméi kerülnek túlsúlyra. 1883-ban a Népszava még szembenáll azokkal a szociáldemokratákkal, akik »Lassalle Nándort tekintik úgy, mintha ő alapította volna meg Németországban a szociáldemokráciát« — mondván, hogy »Lassalle nem ismerte az emberiséget úgy, mint Marx. Volt egy idő, amelyben Lassalle alkudozásba kezdett a világ legravaszabb emberével, Bismarckkal, Marx ezt 24 Arbeiter-Wochen-ChronikA 879 ájJrilis 20. — Közli Aranyosai Magda : Frankel Leó, 300-302. 1. 25 Népszava 1883 március 25. — Ld. MMTVD I. 460. 1. 4
