Századok – 1953

Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30

36 Mól) ALADÁR dalmi illúziókkal, az 1848-as forradalmak bukását azonban távolról sem a forradalmi erők hosszú időre szóló vereségeként, a reakció maradandó győzelmeként értékelték. Ellenkezőleg, a társadalmi fejlődés tudományos törvényeinek ismerete, a kapitalista fejlődés történelmi elemzése alapján teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy a 48-as polgári forradalmak bukását, és a munkásosztály, valamint a nemzeti mozgalmak átmeneti vereségét egy új forradalmi kor kibontakozásának kell követnie, amely jelentőségében és méreteiben messze felülmúlja a polgári forradalmakat. »Az úgynevezett 1848-as forradalmak — mondja Marx 1856-ban — csak kis jelentőségű epizódok voltak, apró rések és repedések az európai társadalom kemény kérgén. De bepillantást engedtek az alanti mélységekbe. A látszólag szilárd felszín alatt óceánokat tártak fel, amelyeknek csak mozgásba kell jönniök és akkor sziklakontinenseket képesek darabokra zúzni. Lármásan és zavarosan kiáltották világgá a proletariátus felszabadítását, a XIX. század titkát, e század forradalmainak titkát.«12 1848 örökségének megvalósítása és továbbfolytatása a munkásosztályra várt, s Marx és Engels egész erejét és figyelmét a munkásság önálló osztályként való megszervezésére, a munkásosztály további kidolgozására összpontosította. Az I. Internacionálé megteremtésével, a kispolgári demokrácia bírálatával, a munkásosztály önálló politikájának kidolgozásával, a proletárdiktatúra történelmi szerepének meghatározásával, Marx minden ország munkásosztálya számára kidolgozta és megmutatta győzelmének alapvető politikai követelményeit . Marx politikai tevékenysége és elméleti munkássága szorosan összeforrt az egyes országok munkásmozgalmával és történelmével vah) közvetlen foglalkozással, ennek során a magyar munkásmozgalomnak nyújtott közvetlen segítséggel is. Marx 1849-et követően éles bírálattal fordultszembe Kossuth reális osztálybázisát vesztett emigrációs politikájával, ugyanakkor azonban elsősorban Frankelen keresztül messzemenő támogatást, segítséget nyújtott az új magyar forradalom, a proletárforradalom hivatott történelmi képviselőjének, a magyar munkásmozgalomnak. Frankel a párisi kommün bukása után 1871 —1875-ig mint az I. Internacionálé ausztria-magyarországi levelezője az anarchistak és kispolgári demokraták elleni küzdelem során Marx és Engels közvetlen tanítványa és harcostársa volt. Magyarországra hazatérve, Frankel az önálló magyar munkáspárt megteremtéséért harcolva a munkásmozgalom alapvető kérdéseiben — a marxista álláspontot képviselte. Frankel Marx oldalán Marxtól és Engelstől tanulta meg az önálló és forradalmi munkáspárt jelentőségét és állította a párt magyarországi megteremtésének történelmi feladatát életének és tevékenységének középpontjába. ». . . Ma már nem kételkedhetünk többé abban, — hogy a politikai kérdés nem oldható meg mindaddig, amíg a burzsoázia kezéből ki nem szakítottuk a törvényhozó hatalmat, s hogy eme hatalom elhódítása mit sem ér, ha nem vesszük egyúttal kezünkbe a kormány gyeplőit. Március 18-a forradalma megmutatta, hogy a proletárság meghódíthatja ezen hatalmat. Minthogy a vagyonos osztályok a politikai hatalmat mindig csak előjogaik meghosszabbítására használták, a politikai hatalom meghódítása képezi a munkásság főkötelességeinek egyikét. Hogy ezt eredményesen kivívhassák, a munkásoknak egész különálló, a vagyonos osztályok minden egyéb pártjaival harcban álló pártként kell szervezked-12

Marx : Beszéd a »People's paper« évfordulóján. — Ld. Marx—Engels, Válogatott művek. I. Bpest, 1949. 335. 1.