Századok – 1953
Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30
MARX ËS A MAGYAR TÖRTÉNELEM 35 fontos tényezőjét értékelte a magyar forradalmat. Marx és Engels a párizsi júniusi felkelés bukása után a Kelet-Európában fellángoló nemzeti mozgalmaktól, elsősorban a magyar forradalomtól várta az új európai forradalmi hullám elindulását. »Ausztria, Oroszországnak a Balkán-félsziget határán legszívósabb és legkonokabb ellenfele, a romlás szélére került a magyar és bécsi felkelés következtében — írja Engels. — A magyarok győzelme azonban egyértelmű volt az európai forradalom újabb kitörésével, és a magyar hadseregben lévő számos lengyel biztosította azt, hogy ez a forradalom nem áll meg majd a lengyel határon. Miklós cár ekkor a nagylelkűt játszotta. Bevonultatta hadait Magyarországra és ezzel megpecsételte az európai forradalom bukását.«9 »... A forradalom éveiben Magyarország leverése az orosz csapatok által — írja ugyancsak a magyar forradalmat értékelve Engels — , ugyanolyan döntő esemény volt Kelet- és Közép-Európa számára, mint amilyen a párizsi júniusi harc volt a Nyugat számára.«1 0 Mfrx és Engels az 1848—49-es években messzemenő elismeréssel méltányolták és emelték ki Kossuth forradalmi szerepét, a forradalmak bukása után viszont éles bírálattal illették emigrációs tevékenységét. Következetlenség volt ez? Megváltoztatta Marx 1848—49-ben alkotott véleményét? Kossuth 1848—49-es szerepét tekintve egyáltalában nem. Az 1848—49-es forradalmak lezárulása azonban alapvetően megváltoztatta az új forradalom történelmi feltételeit és követelményeit. Marx az 1848-as forradalmak elemzése alapján mint alapvető történelmi tényt állapította meg, hogy a burzsoáziával szemben, mely az 1848-as forradalomban bebizonyította, hogy többé nem lehet új forradalom vezetője, — a történelmi haladás alapvető kérdéseinek a megoldása a munkásosztály történelmi hivatása. Marx Kossuthtal szembeni kritikája része és egyenes következménye volt az 1849 után bekövetkezett új helyzetnek, melyben Marx élesen fellépett a kispolgári forradalrűárkodással, a munkásosztályt igazi feladataitól eltérítő és a népeket reakciós hatalmi versengés eszközéül kiszolgáltató illúziók politikájával szemben. »A forradalmakat nem parancsszóra csinálják — írja Marx a Ferenc József ellen elkövetett Libényiféle merénylet alkalmából. A népek 1848 és 1849-es szörnyű tapasztalatai után, amelyet szereztek ahhoz, hogy nemzeti felkelésre kerüljön sor, valamivel több кеБ, mint távolban levő vezérek írásos felhívásai.«11 Marx magyar szabadságharccal kapcsolatos megállapításai tanulmányozásának és feldolgozásának alapvető jelentősége volt a Horthy-fasizmus elleni harc szakaszán. 1848 és a függetlenségi és demokratikus küzdelem azonban csak egyik kérdése a proletárforradalomnak —maga a főkérdés, mint minden modern nemzet történetében, nálunk is a munkásosztály és pártja kibontakozásának, az egész dolgozó néppel való egységének, harcának és győzelmének a kérdése. Az új, szocialista nemzet kialakulása érdekében éppen ezért népünk 1848-at követő történetének keretében a magyar munkásosztály és pártja küzdelmét kell előtérbe állítanunk. Amint az ellenforradalom és a fasizmus elleni harc szakaszán, úgy mai feladataink megoldásában is felbecsülhetetlen segítséget nyújt számunkra Marx történelmi útmutatásának tanulmányozása és feldolgozása. Az 1848-as forradalmak után Marx és Engels szembefordultak a fórra( -9 Engels: A cári intervenció. Ld. Marx—Engels : Müvei. XVT/2. 27. 1. oroszul. 10 Engels cikke a Der Volksstaat 1874. 69. számában. — Ld. Marx—Engels: Művei XV. 221. 1. oroszul. 11 Marx cikke a New-York Daily Tribune 1863 március 8-ki számában. Ld, Marx—Engels, művei. IX. 107. 1. oroszul. 3*
