Századok – 1953

Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384

386 SÁNDOR VILMOS Az, hogy ».. .a gyarmati függés, melynek keretei között Magyarország már mintegy 150 éve élt, új formában mutatkozott. Már nem egyedül arról volt szó, hogy Magyarország nyersanyag-kincsei ellássák az osztrák ipart és élelmezzék Ausztria lakosságát, hanem a korlátlan kihasználás új lehetőségei nyíltak meg« (10.1.), egyrészt csak általánosságban mutat rá arra, hogy a gyarmati viszonyban új gazdasági tartalom jelentkezett, anélkül azonban, hogy ennek az új tartalomnak a lényegét megjelölné ; másrészt teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy az Ausztria és Magyarország közötti gyarmati viszony 184$ előtt sem korlátozódott Magyarország nyersanyagellátó szerepére, hanem Magyarország Ausztria számára iparcikkeinek biztosított felvevő piaca is volt. Magyarország gyarmati függőségének ezt a döntő oldalát figyelmen kívül hagyni arra vezet, hogy a magyarországi iparfejlődésre gyakorolt hatásával nem számolunk : »Az osztrák vámpolitika, amely Magyarország nyersanyagkincseinek kihasználására irányult, nem utolsó sorban a magyar gyapjút kívánta megszerezni az osztrák textilmanufakl úráknak. Ez vezetett ahhoz, hogy Magyarországon a textilipar nem tudott kifejlődni« — állítja Lederer elvtársnő. (10.1.) Az osztrák vámpolitika valóban egyrészt a magyarországi nyersanyagok megszerzését célozta, másrészt azonban egyenlőtlen versenyfeltételeket szabott az ausztriai textilipar érdekében a magyarországi textilipar fejlődése rovására. Alapvetően az utóbbinak s nem a nyersanyagok megszerzésére irányuló vámpolitikának következménye volt,4 hogy Magyar\ országon a XVIII. század végén, a XIX. század elején keletkező nagy manufaktú ák — Sasvár, Majk, Rákospalota, stb. — az 1820-as évek körül megszűnnek.5 Sem a fenti idézetekből, de »Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon« egyetlen, Magyarország gyarmati függőségével foglalkozó elvi megállapításából sem tűnik ki, hogy Magyarország gyarmati függősége az 1849 utáni teljes politikai elnyomatás, az ország függetlenségének teljes megszüntetése idején gazdaságilag is fokozódott . Lederer elvtársnő ott, ahol ennek feltétlenül helye volna, sohasem említi meg, hogy az Ausztria_ésJHag.yamjszág közötti gyarmati viszonyban az alapvető árupiaci kapcsolatoknak két oldala van, — hogy az osztrák burzsoázia döntően gyáriparának termékei útján zsákmányolja ki gyarmati módon Magyarországot és az osztrák burzsoázia ausztriai gyárainak magyarországi versenye korlatozza a magyarországi iparfejlődést. Sehol nem mutat rá — szinte úgy tűnik fel, hogy ez nem véletlen, — hogy az abszolutizmus idején közössé változtatott vámterület az ausztiiai gyáripar számára , fokozottabban szabaddá tette Magyarország iparcikk-piacát : Magyarország gyarmati függése az árupiaci kapcsolatok útján fokozódott ; a magyarországi iparfejlődés korlátai megnövekedtek. Sőt,, azzal a megállapításával, hogy »az osztrák burzsoázia hajlandó volt Magyarország régi gyarmati helyzetét úgy megváltoztatni, hogy koncessziókat tesz Magyarországon belül a jobbágyfelszabadítás után fejlődésnek indult iparnak«, (14—15. 1.) hangsúlyozza, hogy Magyarország gyarmati kizsákmányolása az osztrák gyáripar által < 4

»Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon« ellentmondásai közé tartozik, hogy a textilipar helyzetének tárgyalásánál a szerző (257. 1.) végül mégis eljut az alapvető mozzanat felismeréséhez és ez tükröződik az »Ipari munkásság« fejezet zárórészében is (181. 1.). 6 Sándor Vilmos : Mérei Gyula, Magyar ipar fejlődése 1700—1848 e. munkájának ismertetése. M. T. Akadémia Társ.-Tört. Tud. Oszt. közleményei II. köt. 1. Bpest, 1952.