Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 385 eredmények közötti kapcsolat egységes tárgyalására sem került sor. Ez vezetett egyben arra is, hogy nem merült fel az ipari kisárutermelés és a gyáripart megelőző tőkés ipari formák továbbfejlődésének, illetőleg felbomlásának kérdése — egyrészt a közös vámterület hatásának, másrészt az ipari forradalom kezdetének szempontjából. Fontos lett volna, a refoimkor iparfejlődésének eredményeiből kiindulva a fejlődés történeti menetét legalább is felvázolni. Mindez pedig tulajdonképpen olyan elemi követelmény, amelynek kielégítése egy szintetikus jellegű történeti munkától feltétlenül elvárható. * A politikai események az abszolutizmus időszakát két fő luelső periódusra osztják. Az 1849—1859 közötti első periódus az ellenforradalmi terrornak, a Bach-rendszernek, az összmonarchia kialakításának, a centralizmus kiépítésének : az abszolutizmus kibontakozásának szakasza. Az 1859—1866 közötti második periódus az ellenforradalom gyengülésének, az összmonarchia és a centralizmus bomlásának : az abszolutizmus válságának szakasza, melynek utolsó évei már a,kiegyezés közvetlen előtörténetéhez tartoznak. Az abszolutizmusnak e politikai szempontból egymástól elütő két szakasza a magyarországi ipari kapitalizmus fejlődése számára egymástól elütő feltételeket és lehetőségeket teremtett. Az 1849—1859 közötti első szakaszon belül az 1853—1854-ben kezdődő és 1857-ig tartó kapitalista fellendülés a magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti fejlődésének menetét tovább tagolja. Az 1853-ig tartó rövid szakasz alatt, az elbukott szabadságharc után fellépő ellenforradalmi terror tombolásának idején az 1848-ig a tőkés ipari fejlődésben elért egyes eredmények elvesznek. A vasútépítés stagnál, a vastermelés csökken,2 a magyarországi hitelintézetek váltótárcája az 1847. évben elért szintet csak 1851-ben éri el újra és igen lassan növekszik.3 2 A szabadságharc bukása után az Ausztria és Magyarország közötti ayarmati^viszomdian bekövetkezett változások és a súlyos feudális maradványok nagy mértékben korlátozták a magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozását. Ezért rendkívül fontos, hogy az Ausztria és Magyarország közötti gyarmati viszony gazdasági tartalmában beállott változást mélyrehatóan elemezzük, meghatározzuk a magyarországi ipari fejlődés új feltételeit, ill. korlátait, és rámutassunk a gyarmati kizsákmányolás fokozódására. A Magyarország gyarmati helyzetében a szabadságharc bukása után beállott változás ilyen természetű elemzését azonban hiába keressük Lederer elvtársnő munkájában. Több alkalommal hangoztatja ugyan a magyarországi ipari kapitalizmus fejlődésének gyarmati korlátozottságát, (lásd 6., 11., 21. 1.) de ezen túl alig jut. Nem tekinthetjük a gyarmati korlátok magyarázatának, hanem csak tautológiának azt a megállapítását, hogy az osztrák burzsoázia »nem vágta útját... az ipari kapitalizmus kibontakozásának olyan fokig, amely a gyarmati függőség korlátai közt elérhető volt«. (6. 1.) 3 Magyarország gyáripara 1898-ban, 2. füz. 64. 1. 3 Magyar Stat. Közlemények. Űj sor. 35. köt. 72. 1.
