Századok – 1953

Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30

MARX ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM 33 A szabadságharc után 1848 megoldatlan kérdéseinek megoldása lett a magyar történelem első és közvetlen feladata. Vájjon közelebb jutott-e a történelemnek, nemzeti fejlődésünk követelményeinek megértéséhez és megvalósításához a kiegyezés után a Tiszáék és Horthy Magyarországa, s az azt kiszolgáló polgári történetírás? Nem jutott közelebb. Ellenkezőleg, egyre élesebben szembekerült vele. Az úgynevezett liberális kor történetírása, mely 1867 elfogadásával lényegében megtagadta az 1848-as forradalmat, formailag még tiszteletben tartotta 48 emléket, a magyar nép 1848-cal és a Rákócziakkal kapcsolatos érzelmeit, sőt mint az eszmék »túlzásoktól ment« képviselője, mint ez örökség »reális« megvalósítója kívánt feltűnni a» tömegek előtt. Az ellenforradalom ideológiai kiszolgálói azonban nem elégedhettek meg többé a 48-as eszmék meghamisításával. Ezek az eszmék még meghamisított formában is veszélyesekké váltak az ellenforradalmi reakció számára. A Horthykorszak klerikális reakciót és a fasizmust képviselő történetírása ezért nyíltan szembefordult a neipzet legnagyobb hagyományaival, s a szkepticizmus, a cinizmus légkörével igyekezett körülvenni nemzeti történetünk legnagyobb erőfeszítéseit és történelmi hőseit. Rákóczival és a Rákócziak korával szemben a középkort, Kossuthtal és 1848—49-cel szemben III. Károly és Mária Terézia »helyreállító korát« magasztalta, mint a »magyar erők hatalmas nekilendülésének« a korát. Az ellenforradalom, ahogy népellenes és hazaáruló politikájának gyakorlatában, úgy ideológiájában is a legélesebben szembefordult a nemzeti fejlődés követelményeivel. Ideológiailag is bizonyságát adta annak, hogy a magyar burzsoázia mindörökre szembekerült a nemzet túlnyomó többségének törekvéseivel, valóságos szükségleteivel ; többé nem 1848 örökségének valóra váltását, nem a nemzeti és társadalmi haladás segítését, hanem ennek minden eszközzel való megakadályozását tűzte ki célul s ennek érdekében a történelem valóságos tartalmát és tendenciáját elleplezte és meghiúsította. A magyar történelem útmutatásait és megoldatlan kérdéseit Marx tanításai alapján, Lenin és Sztálin példáját követve, elméletileg és gyakorlatilag a magyar munkásosztály és forradalmi pártjának képviselői oldották meg. A nemzeti függetlenség és népszabadság, a demokrácia sárbatiport zászlaját — Horthy vérbíráival szembefordulva, az úgynevezett történelmi osztályok népellenes és hazaáruló politikájával a magyar nép, a magyar munkásosztály harcát : hat nagy történelmi perét szembeállítva — elsőnek Rákosi elvtárs emelte magasra. 1848-n/ik a polgári történetírás által megoldatlan kérdéseit, az új forradalom győzelméhez vezető út ideológiai tisztázását keresve, Révai elvtárs tette világossá Marx halálának 50. évfordulójára írt munkájában. 1848 örökségéta földreform végrehajtásával, a nemzeti függetlenség és a népi demokrácia vívmányaival a magyar munkásosztály és forradalmi pártja váltotta valóra. Népi demokráciánk győzelme számunkra is példája és történelmi bizonyítéka annak, hogy Marx eszméinek alkalmazása nemcsak része a magyar történelemnek, hanem újjászületésének, új, szabad, tudatos és szocializmust építő életének és történelmének, valóságos fejlődésének legfontosabb ideológiai forrása is. II A reakció több mint hetven éven keresztül igyekezett Marx eszméit és a munkásmozgalmat a magyarságtól idegen irányzatként feltüntetni. Számunkra, az új szocialista nemzef fiai számára új nemzeti büszkeségünk forrását 3 Századok