Századok – 1953
Tanulmányok - Ladányi Andor: A történeti programviták tanulságai 378
382 LADÁNYI ANDOK, 7. Pedagógiai-didaktikai kérdések A programmvitákon a metodikai-rlidaktikai kérdések eléggé háttérbe szorultak. A kapitalizmus-kori programmok vitái során ilyen szempontok alig vetődtek fel, a feudális-kori programmok vitáinál pedig a résztvevők többsége sajnálatos módon mellőzte a felmerült igen helyes észrevételeket, melyeknek különösen a debreceni Bölcsészkar professzorai adtak hangot. A metodikai-didaktikai kérdések figyelmen kívül hagyása annál is súlyosabb, mert a programmoknak ezen a téren komoly fogyatékosságaik vannak. Ezek közül legfontosabb az úgynevezett kronológiai elv túlzott alkalmazásának a kérdése, ami akadálya a didaktikai szempontból is szükséges tömörítéseknek, a logikus rendszerezésnek, egyes problémák kiemelésének, a történeti folyamat alapvető kérdései magasabb színvonalú ábrázolásának. Ez utóbbi fontosságát hangsúlyozta Tretyakov professzor is a Magyar Történész Kongrésszus keretében a Történettudományi Intézetben tartott megbeszélésen a tankönyvekkel kapcsolatban.8 A kronologikus elv túlzott érvényesítése például oda vezetett, hogy az 1526-ig terjedő programmban egyes részek mozaikszerűvé váltak, egyes problémák 5—6 alkalommal is megjelentek — anélkül, hogy a programm a fejlődés lényeges kérdéseit rendszerezte volna (pl. a városfejlődés kérdése), — ami a történeti fejlődés alapvető vonásainak áttekintését csak korlátozottabb mértékben tette lehetővé. Hasonló észrevételek voltak az 1526—1711 ós az 1711—1849 programmal kapcsolatban is. Csak az 1526—1711 programm szerzője tette magáévá a bírálók több metodikai-didaktikai szempontját, s a programm átdolgozása során ezek segítségével néhány kitűnő megoldást talált (L. pl. Az önálló Erdély kialakulása c. fejezetet.). Mindez arra figyelmeztet, hogy egyetemi történelemoktatásunk pedagógiaididaktikai kérdéseivel az eddiginél sokkal behatóbban kell foglalkoznunk. Különösen fontos az is, hogy biztosítsuk /a didaktikai szempontoknak a tankönyvkészítés munkájában való fokozottabb érvényesítését. II. Az egyetemes történeti stb. progrannuviták tanulságai Az egyetemes történeti programmviták színvonala — az ókori történeti programm vitájának kivételével — lényegesen alacsonyabb volt, mint a magyar történeti programmvitáké, kevesebb elvi kérdés vetődött, fel a programmokkal kapcsolatban. Ennek okait vizsgálva, természetesen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a magyar történettel ellentétben az egyetemes történet fő problémái a marxizmus-leninizmus klaszszikusainak munkáiban, valamint az' élenjáró síovjet tudományban eléggé ki vannak dolgozva, s így ezeket a szerzők nagy mértékben felhasználhatták, mégis az egyetemes történeti programmviták viszonylag gyengébb színvonalának döntő okát abban kell keresni, hogy az egyetemes történet művelése nálunk (az ókori történet kivételével) eléggé elhanyagolt állapotban van jelenleg, kevés a kvalifikált egyetemes történeti káderek száma, alig egy-két kisebb egyetemes történeti munka készült el az elmúlt évek során, stb. Hogy ennek ellenére az egyetemes történeti programmok mégis eléggé jók, színvonalasak — az elsősorban a szerzők alapos és fáradhatatlan munkájának az eredménye. Külön ki kell emelni az ókori programm magas színvonalú ókori keleti történeti részét, amely abból a helyes elvből kiindulva, hogy az ókori történetet — a szovjet történelemoktatás nyomán — világtörténetként kell tanítani, igen komoly teret biztosított az ókori keleti országok (köztük Kína ós India) történetének. Külön kiemelendő továbbá ez újkori egyetemes történeti programm kitűnően sikerült elvi bevezetése is. A programmviták során azért így is több fontos kérdés felvetődött,. így rámutattak a bírálók néhány el^i kérdés hiányos tárgyalására a programmokban : a termelőerők jellege és a termelési viszonyok összhangjának törvénye a rabszolgatársadalommal kapcsolatban, az ókori árutermelés kérdése, a rabszolgatársadalom jellemzése, -1 — különös tekintettel a keleti és antik rabszolgaság azonos és eltérő vonásaira, az alap és felépítmény viszonya, a feudális abszolutizmus kérdése, a néptömegek és az egyéniség történeti szerepe, stb. Rámutattak a vita résztvevői olyan problémákra is, amelyek nem kaptak kellő súlyt a programmtervezetekben : a Habsburg-monarchia története, Kína ós India középkori története, a középkori és újkori kultúrtörténet, a Kommunista Internacionálé története, a francia és spanyol antifasiszta népfront jelentősége, a második világháború s Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének Értesítője. 1953. júl.—szept.
