Századok – 1953

Tanulmányok - Ladányi Andor: A történeti programviták tanulságai 378

380 LADÁNYI ANDOR az 1917 utáni programmtervezetnek komoly fogyatékossága volt az, hogy nem foglalkozott eléggé a párt és a tömegek, a párt és az osztály viszonyával az ellenforradalmi periódusban, a tömegek aktív szerepével. Országos történelmet kell írnunk és tanítanunk — vetette fel az egyik bíráló e programmal kapcsolatban —, mert a programm szinte kizárólag csak Budapestet említette meg. A néptömegek történelmi szerepének nem megfelelő bemutatásával egyidejülegegyes programmtervezetekben jelentkezett a személyiség történeti szerepének szubjektivista értékelése, a személyi kultusz is. így az 1526-ig terjedő programmtervezet egyik fejezete a »Hunyadi János harcai a török ellen« címet viselte, mintha talán Hunyadi egyedül harcolt volna a török hódítók ellen. Jelentkezett egyes személyek idealizálása, tevékenységük korlátainak és negatív vonásainak be nem mutatása is. (Pl. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, stb.) A személyi kultusz jelentkezésével találkoztunk az 1917—1945 programmtervezetben is több helyen. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy a személyiség történeti szerepével kapcsolatban néhányan most az ellenkező végletbe kezdenek esni : nem beszélnek a kimagasló történeti egyéniségek érdemeiről. így pl. a magyar történet 191,7—1945 programmrósz átdolgozott tervezete — az áruló Kun Bélát nem számítva — a Tanácsköztársaság egyetlen kommunista vezetőjét sem említette meg. 3. A magyar történelemnejé az egyetemes történelembe való mélyebb beágyazásának, a nemzetközi összefüggések jobb kiemelésének kérdése Sztálin—Zsdánov—Kirov A Szovjetunió története c. tankönyvtervezethez írott megjegyzéseikben hangsúlyozták, hogy olyan tankönyvre van szükség, amelyben »a Szovjetunió népeinek története... nem szakad el az általános európai történettől és általában a világtörténettől...«5 A nemzetközi összefüggések kiemelése, az egyetemes történeti háttér bemutatása terén történetírásunknak és történelemoktatásunknak egyaránt komoly fogyatékosságai voltak. A programmviták rámutattak az elért eredményekre,— de ugyanakkor élesen felhívták a figyelmet a hiányosságokra is. A programmok több problémát (honfoglalás, tatárjárás,XVII. sz.-ifüggetlenségi harcok, az 1867. évi kiegyezés, stb.) széles egyetemes történeti keretben tárgyaltak ; ezt azonban a programmtervezetek egészére vonatkozólag még nem lehetett megállapítani. így pl. nem ismertették a programmtervezetek kielégítően a huszita-mozgalom nemzetközi jelentőségét, a XVIII. sz.-i francia burzsoá forradalom jelentőségét és magyarországi hatását, az orosz forradalmi demokraták állásfoglalását a cári intervenció ellen, az ellenforradalmi rendszer kapcsolatait a kapitalista országokkal, az imperialista ellentétek kihatásait Magyarország történetére. Arra is rámutattak a viták során, hogy a programmok nem foglalkoztak kielégítő mértékben a Habsburg-monarchia problémáival, így pl. a Habsburg-centralizáció nemzetközi vonatkozásaival, Habsburg-Ausztria 1848 utáni politikai történetével, stb. amelyek vázolása nélkül pedig a magyar történet nehezen érthető meg. Nem volt megfelelő a programmokban — különösen az 1917—1945 részben — a magyar munkásmozgalomnak a nemzetközi munkásmozgalommal való kapcsolatainak az ábrázolása sem ; utóbbi programm nem tárgyalta elég mélyen és alaposan a Kommunista Internacionálé útmutatásait, nem mutatott rá a fiatal kommunista pártok 1918 utáni fejlődésének sajátosságaira, törvényszerűségeire. E vonatkozásokon túlmenően azonban a programmviták arra is felhívták a figyelmet, hogy a magyar társadalom fejlődése kérdéseinek vizsgálata során azért is foglalkoznunk kell az egyetemes történeti törvényszerűségekkel, a fejlődés általános rrienetével, hogy bemutathassuk a történeti folyamat nemzeti sajátosságait.6 Komoly hiányossága volt pl. az eredeti tőkefelhalmozással foglalkozó programmtervezeteknek, hogy e kérdést nem igyekeztek a keleteurópai fejlődés perspektíváiban vizsgálni. 4. Magyarország soknemzetiségű jellegének fokozottabb hangsúlyozásával kapcsolatos kérdések Sztálin—Kirov—Zsdánov már idézett megjegyzéseikben azt is kifejtették, hogy olyan tankönyvre van szükség, melyben »Oroszország története nem válik el a Szovjetunió többi népének történetétől«.7 E kérdés történettudományunkban — a naciona• U. o. • V. ö. A. M. Pankratova hozzászólása a Történész Kongresszus keretében a Történettudományi Intézetben tartott tankönyvmegbeszélésen (MTA Történettudományi Intézet Értesítője. 1953. júl.—szept.). » Társadalmi Szemle, 1949. jún.—Júl.