Századok – 1953

Tanulmányok - Ladányi Andor: A történeti programviták tanulságai 378

A TÖRTÉNETI PROGRAMMVITÁK TANULSÁGAI 379 1. Az elméleti kérdések szerepe a programmokban Fiatal marxista történetírásunknak alapvető problémája a marxista-leninista történelemszemlélet elsajátításának és alkalmazásának kérdése. Ezért a programmok elméleti színvonalának megvizsgálása, az ejvi kérdések tisztázása elsődleges feladata volt a programmvitáknak. A programmok és a programmviták kifejezték történettudományunk és történetoktatásunk elméleti fejlődését. A szerzők sok elvi kérdést felvetettek és megoldottak, több alkalommal eredményesen alkalmazták Sztálin : A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban c. művének útmutatásait. Különösen örvendetes, hogy a programmok az eddiginél lényegesen határozottabban vették fel a harcot a reakciós nézetek, sőt nem egy esetben az e nézeteket szülő »iskolák« ellen (pl. az 1711—1849 programm). Ugyanakkor azonban a programmviták rámutattak néhány komoly hiányosságra is. így még nem sikerült I. V. Sztálin utolsó művének tanításait a programmtervezetekben maradéktalanul érvényesíteni. A programmok nem emelték ki minden esetben az objektív gazdasági törvényszerűségeket. A magyar történet 1526-ig című programm nem alkalmazta az ősközösség bomlásával és a feudalizmus kialakulásával kapcsolatban a termelő erők jellege és a termelési viszonyok közti összhang törvényét. Az 1526—1711 és az 1711—1849 programmtervezetek nem foglalkoztak eléggé a feudalizmust kiszolgáló árutermelés (és ezen belül a paraszti árutermelés) kérdésével és ezzel kapcsolatban a kapitalista fejlődés útjának problémájával. Nem volt teljesen kielégítő az alap és felépítmény viszonyára vonatkozó kérdések tárgyalása sem a programmtervezetekben (így pl. az államalapításnál, vagy a XVIII. századi helyzetnél). .Rendkívül tanulságosak voltak azok a megállapítások is, amelyek — talán egyedül a dualizmus-kori -programmot kivéve — valamennyi programmtervezettel szemben elhangzottak a termelőerők fejlődése vizsgálatának elhanyagolásával, a gazdaságtörténeti részek alacsony színvonalával kapcsolatban. Ez arra figyelmeztet, hogy fiatal történetírásunk »gyermekbetegsége«, az ökonomizmus elleni harcban vigyáznunk kell az ellenkező elhajlás veszélyére is.3 Meg kell említeni a programmok elméleti színvonalával kapcsolatban még néhány fontos kérdést is. Feltűnő volt, hogy néhány programmtervezet elvi bevezetésében szerepelt néhány elméleti kérdés, — de ezek a konkrét anyagból kimaradtak. (Pl. az 1917-—1945. programmrészből a munkás-paraszt szövetség és a kapitalizmus általános válságának kérdése.) Megnehezítette az elméleti kérdések kellő kidomborítását az is, hogy a programmtervezetekben több helyen a lényeges és lényegtelen kérdések keveredtek, a programmtervezét helyenként elveszett a részletekben és nem tudta a döntő kérdéseket eléggé kiemelni. A vita során sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogy milyen legyen a programmok jellege, vájjon mennyiben szükséges a tézisszerűsóg, a kérdések kifejtése. Bár ezzel kapcsolatban egészen konkrét módszereket nem lehetett javasolni, általános volt a bírálók részéről az a kívánság, hogy a programm világos, pontos fogalmazású, félreérthetetlen legyen. A programmra is áll az a megállapítás, hogy »minden szót, minden meghatározást mérlegelni kell«.4 2. A néptömegek és az egyéniség történeti szerepével kapcsolatos kérdések Az elméleti kérdések közül különös fontossága volt a néptömegek és az egyéniség történelmi szerepével kapcsolatok kérdések tisztázásának. Nagy segítséget nyújtottak ehhez a közelmúltban nyilvánosságot látott fontós dokumentumok (a SzKP tézisei, a KV határozata, Kommunyiszt-cikkek, stb.). A viták során megállapítást nyert, hogy a programmtervezetek nem tárgyalták elég alaposan és behatóan a néptömegek történelmi szerepót. A programmtervezetek nem foglalkoztak eléggé konkréten a néptömegek helyzetével, mindennapi életével. Gyakoriak voltak az olyan általános megállapítások, mint : »a parasztság helyzetének romlása«. Persze nem illusztratív adatokra van szükség,—mint az egyes jegyzeteknél tapasztalható—hanem komoly, tudományos elemzés útján általános elvi megállapításokra. Egyes programmtervezetek a néptömegek harcaival sem foglalkoztak kielégítő mértékben. (A paraszti osztályharc formái konkrét elemzésének elhanyagolása, 1437 és 1514 viszonylagos .súlytalansága, a nép szerepének meg nem említése az 1456. évi belgrádi győzelemmel kapcsolatban, stb.) Külön kell foglalkozni e kérdésnél a munkásmozgalom tárgyalásának problémájával. Különösen »V. ö. Molnár Erik; A magyar történetírás a felszabadulás óta; eredményei, hiányosságai és legsürgősebb feladatai. Társadalmi Szemle, 1952. január. • Szttítin—Kirov—Zsdanov ; Megjegyzések a Szovjetunió története c. tankönyvtervezethez. Társadalmi Szemle, 1949. jún.—júl.