Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

374 VÖRÖS KÄ.ROLY csalhatlannak tartva, hibáját, mint ember, el ne ismerje ; — ha nem, — azon esetbe nekem bocsásson meg, hogy nézetemet meggyőződésből, polgári kötelességből napfényre hozván, az igazságot eltévesztettem. Ami az elsőt illeti, nem hiszem, hogy az, ki forradalmunk titkaiba avatott volt, ellene mondjon azon állításomnak, miként az árulók ellenébe a magyar kormány körülménykövetelte szigort nemcsak nem alkalmazott, sőt túlengedékenyen viselte magát. Holott ha igaz, hogy ármány ellenében a nagylelkűség egyenlőtlen fegyvere sikerre soha nem számíthat , úgy ez leginkább forradalom időszakában áll, — hol az emberek három osztályból, u.m. ügy melletti, közömbös és ügy ellenesekből állván, a kormány ernyedt elj közömbösöknek utat nyit a szabadság párt ját óli elpártolásra a szigorú eljárást alkalmazó ellenfélhez, az ingatagok nem megvetendő számú tömegével [t. i. együtt — V. K.]; és így ezeknek elszegődésekre vagy nélkülözétökre lehetvén kilátása a szabadsági pártnak, ezekben és ezek által egy nevezetes ej ő anyagi és szellemi tekintetben megszűnt a nemzeti ügy részese és tényezője lenni. Még inkább alkalmazandó ez az ügy ellenesekre nézve, kikre ha nem számíthatunk is, —nem is óhajt ván velük szövetkezni, — de jogszerű követeléssel fellépni ellenükbe az ügy szentségénél fogva tartozunk, oly szigor fegyverével, mely által a milliók igazságos ügyének ártalmasok lenni ne tudjanak. — Hogy nemzeti kormányunk e tekintetben — egy-két esetet kivéve — nem élt körülményekhez mért, szükség parancsolta hatalmával : sőt nagylelkűséget gyakorolt a hűtlenek ellenében; tagadhatlan tény, — bizonyítják: elhanyagolt vészt örvényeink. A második hibáját, t. i. emberismeret hiányát a választásban sem lehet megtagadni, ha környezetére gondolunk, melyet maga ellen oly kirívólag, oly drágán fizetett! — Kell-e világosabb példát felhoznom a világosi cégéres árulónál? Azon ellenvetésre, hogy : »emberi szívekbe Isten láthat, ki a veséket vizsgálja« állítjuk : miként van egy kulcsa emberismeretnek, mely biztos irányul szolgál, és ez az egyéniség ténye, mely az illető mellett, vagy ellene harcol. Mit mutatott az említettem áruló — egy1

két csata kivételével — egyebet, cseles fondorlatoknál? Ki elkezdve a móri csatától — afüggöny legöidülteig szüntelen kormányellenes úton járt, míglen gyalázatos művét befejeznie sikerült. Mindenki előre láthatá ezt ki figyelemmel kíséré; — maga Goyon (!) nyilván megjósolá, csak a kormány nem, mely nyakára nőni engedé: holott, annak idejébe elejét veheté vala egy szigorú fellépéssel, mely a kormányzó népszerűsége erejében a hydrát széttörte volna. E mulasztás, megvallom, kemény és menthetlen vád ; mert egy áldozó haza bukásaérti felelősséget rejleszti magában. — ki oka az oknak, oka az okozatnak mondat nyomán sokkal fontosabb, semmint nem gondoltam, hogy megcsaljon! puszta szójárat mentségül szolgáljon a kérdésben, hol egy nemzet eljátszott boldogsága forog szőnyegen. Ily esetben az önismeretnek kell a kormányzó részéről számítási mérlegbe vétetni. -> Ha a jólelkű, szelíd gubernátor nem ismert mágában természeti hajlamot szigort alkalmazhatni a polcon, melyen állott, — oly válságok között, melyek az ügy kivívása érdekében azt igénybevették, le kellende lépnie ; azért ő népbizalmi nymbuszából mint államférfi mit sem veszít) — és mint nagy polgár, hazafi kötelességteljesítési körében leghatályosb tényező maradt volna.