Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 343 Egyéniségemet érintőleg, — magányélet csakis porszeme a roppant eseményeknek, — igyekezni fogok minél rövidebb írmodort követni. (2—161 A kézirat ilyen bevezetés után 1832-vel kezdődik : elején Noszlopy zágrábi joggyakornokságának korából az ottani illirista hangulatról beszél, majd részletesebben emlékezik vissza az 1832—36-os országgyűlésre. Ennek kapcsán röviden beszámol a Lovassy-féle-társaságban való szerepléséről, ahol egyízben egy értekezést olvasott fel a sajtószabadságról. Az országgyűlésről szóló visszaemlékezéseit átfűti a nagybirtokos főnemesség elleni lángoló harag: (6) Midőn az alsó — megyeképviseleti — táblán erőfeszült küzdelmek után kivívott törvényjavaslatokat, korszerű indítványokat, a felső vagy főrendi tábla nemzeti haladásellenes tagjai többségén megtörve látám, — az aristokrat faj e neme ellen, — melynek hazaellenes tettei hazánk történetlapjain annyi homályt hagytanak, hazánk szebb jövőre emelk^ietése ellen ekkor is gátokat. emelvén ; — önkényt támadt bennem a gondját : vajha! ezen születési és vagyoni előítélet koncán nőtt, részint árulás, nagyobbrészt hazafitlanság bűnén gazdagodott szerencse kegyencei, más haza gyermekeivel e téren is egyenjogosittatván, egybeolvasztatnának; az igazság botránya, - nemzet kárára hozott szabadalmai, kor igényeihez szabva körül -nyíratnának, — tanácskozási táblájuk, mely önkény számára termeszt dudvákat, úgy eltöröltetnék, hogy híre sem maradna! (16—44) A továbbiakban a kor vezető politikusairól: Széchenyiről, Wesselényiről, végül különös melegséggel Kossuthról ír méltató szavakat, majd a megyei élet ismertetésére tér rá. Ennek során az általa is közelebbről ismert Somogy : »ez egész honban legterjedtebb aristokrat családokból álló megye« (22. 1.), Békés és Bihar vármegye politikai küzdelmeiről ad elég nagy Vonalakban áttekintést. Ezután az 1847—48-as országgyűlés eseményeire tér rá : leírja Kossuth szereplését, majd röviden és láthatóan pusztán emlékezetére támaszkodva, meglehetősen pontatlanul (pl. Latour megölését az 1848 márciusi bécsi forradalomnak tulajdonítja), a márciusi napok történetét mondja el. A pesti forradalomról írott sorai jellemző módon mutatják be a márciusi napok lényegének két évtized alatti elhomályosulását a köztudatban : »e tüntetések — írja a bécsi forradalomról — Pestre is le- és áthatottak, hol az egybegyűlt néptömeg Nyáry Pál Pest megyei alispán — B. Wesselényi Miklós vezénylétök mellett, — kikhez több fiatal irodalmárok is, mint Vasvári Pál, Petőfi Sándor sat. csatlakoztak — a dagadó hullámoknak békés szellemű irányt jelölve, — harckészen várák Sk. bekövetkezhető eseményeket« (36. L). Az első füzet a Batthány kormány Pestre érkeztével végződik. A második füzet előszavában az előzmények ilyen részletes leírását indokolja: ez azért szükséges, »mert az említettem történelmi esetek lepergése óta szép időköz folyván le ; szükséges azoknak felelevenítése, leginkább a fiatal nemzedék számára, — mely a kényuralomban születve vagy neveltetve, nem vett részt az önvódharc nagyszerű küzdelmeiben, s így szabad sajtó nem létében meg lőn fosztva az alkalomtól, a történtekről tiszta, világos fogalmakat szerezni. Nekünk, kik jelenben, de nemcsak jelennek élünk, kötelességünk a hiányt pótolni« (37. 1.). Ezután tovább folytatva az események elmondását, röviden ismerteti a kamarilla mesterkedéseit s a nemzetőrség szervezését. »Megyékben százak-ezrekkónt gyűlt a fiatalság a szabadság zászlója alá,— kivált Petőfi koszorús népköltőnk: »Talpra magyar, hí a haza!« ismeretes dalára felbuzdult maga a testesült gyávaság is« (41. 1.). Tulajdonképpeni közvetlen személyes élmény itt : Jellasics betörésének leírásával jelentkezik újból a visszaemlékezésekben : ennek hírére ő is hazasiet Szabolcsból, hogy megvédje szülőföldjét. Szeptember elején érkezik meg Somogyba, mikor Jellasics már átlépte a Drávát. Noszlopy keserűen jjeszél a három árulásról : Teleki Ádáméról, aki feladta a Dráva-9*