Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

344 VÖRÖS KÄ.ROLY vonalat, István nádoréról, aki megszökött, s Mógáéról, aki Pákozd után nem üldözte azonnal Jellasicsot. Perczel ozorai diadalát a személyes barát­ság hangján említi, ehhez kapcsolódva kezdi el somogyi nemzetőri élmé­nyeinek elmondását : Jellacsics horvát vezér átjövetele a Dráván (45 — 48) Gáspár fivérem — ekkor marczali szolgabíró, ez alárendeli •szerény állásában már előjelét adta harcias honfi jellemének, ez országos átvo­nulási ponton erélyesen működve, mindent elkövetett, mi által az ellenség­nek hátrányára lehetett, gyakran az aristokrat szellemű magyar kormánybiz­tossal1 összeütközésbe is jővén. Én mint nemzetőri főtiszt, a tiszti gyűlések­ben említett fivéremmel, a főtől leszármazott ferde hangulat ellen küzdve, szabadsági küzdelmeinkkel egybehangzó határozattá emelni elveinket nem egyszer szerencsénk volt ; — befolyásunjc érvényesítése iránj: ismerős elvtársaink közül többen jósolva nyilvániták : »miként a tér melyre léptünk, nem középút, de oly jövőt rejleszt{\), melynek magas polc vagy bukás leend eredménye«. Mindkettő valósult ! — Jellasics már ekkor megigéré, hogy Gáspár öcsémet visszajövet felakasztatja az általa neki okozott hátrányokért, — ilyen volt pl. a társzekerek nemzetőrség általi lefoglaltatása, — melyek eldoboltatván2, az akkori Szalamegyei szolgabíró B[ogyai] L[ajos] által, kihez átszállíttattak, ez az árukból bejött mintegy 30 ezer ftnyi összeg beszámolásával, örökre adós maradt. Az aristokratákkal minden lépten meggyűlt bajunk, — azért mit sem tágitánk. A kis szolgabíró járásában, én mint nemzetőri tiszt a drávamelléki falvak lakosait lelkesítém, akkori csurgói tanár, Halka S. ur közreműködésével. — Szavaim, örömünkre, nem hulltanak kősziklára, de mindenütt viszhangra találtak. Bizonyítására annak, hogy az önvédharc sikerére célzott működések­nek mely ellensége volt a bécsi sugallat után indult aristocratia, annak szálai a megyékre is kiterjesztetvén, — részint annak tanúságára : miként bár egyesektől eredt határozott akarat, midőn valódi elszántsággal lép valaki az igazság küzdterére, nem marad az egészre kiható eredmény nélkül, szabad legyen két érdekes tényt felemlítenem, mely esetlegesen mindkettőnk egy­időbeni fellépését, külön helyen, igénybe vette, előre bocsátva, miként : a bvéletek, mellettetek, ha akarjátok — nélkületek : sőt ellenetek ha kell« Kossuth által kimondott vezérelvet, minden hasonló eseteknél szem előtt tartottuk. A horvát portyázó, vagy inkább rabló csapatok betöréseik ellen, többek közt Csurgón, mint nemzetőri állomáson őrködvén, a tisztek eddig fejenként 1 ft. p. nap dijaztattak ; ellenben a nép ingyen, tarisznyájából élelmezve magát, tőn szolgálatot. — A tiszti illeték kiadására kellő pénzforrás — állító­lag — kiapadván, a tisztek nagy része zúgolódott. A nemzetőr parancsnokhoz írnak ; de ez a megyei kormánybiztos Sárközy Alberttől többszöri felszólí­tás után sem kapott választ, még kevésbbé pénzt ; sőt utóbb H(ochreiter) A(mbrus) helyettes alispánhoz küldött levelében, értésünkre adatá : miként ő minden forrásokból kimerülve, pénzbajunkon segíteni nem képes. — Hoch­reiter, ki az önvédharcznak ellensége volt, hisz nyíltan kimondá : »malo ' 1 Sárközy Albert 2 elárvereztetvén (Jellasics utánpótlást szállító szekereiről van szó, melyeket Noszlopyók elfogtak és elárvereztek).

Next

/
Thumbnails
Contents