Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
324 VÖRÖS KÄR0LY katonai kormány alatt maradni, s várva várja a pillanatot, midőn a magyar kormánynak mutatja be hódolatát л?2 2 Pontosan e cikk megjelenésének napjaiban Perczel ajánlólevelével egy eddig ismeretlen nevű fiatalember jelenik meg kihallgatáson Kossuthnál, bátyjával együtt, ki a debreceni térparancsnokság egyik alantas beosztású tisztje. A magyar seregek még a Tisza-vonal mögött állanak, és még semmi sem sejteti a nemsokára meginduló tavaszi hadjárat nagy sikereit. A fiatalember mégis merész tervvel áll elő : éppen a mélyen az ellenséges front mögött lévő Somogy megye s onnan kiindulva a Déldunántúl felszabadításáía vonatkozó tervét terjeszti az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke elé. A Somogyból menekült fiatal szolgabíró, Noszlopy Gáspár, régi, de elszegényedett köznemesi családból származik. A család egyik ága még jobbmódú, — azon az ágon azonban, melyből Gáspár is származik, már falusi tanítóval, jegyzővel, postamesterrel is találkozunk.2 3 Noszlopy apja már maga is értelmiségi pályára szorul: anyjától örökölt kis somogymegyei részbirtoka mellett megyei ügyészi hivatalt is kénytelen vállalni. Az apa tipikus példája a reformkor köznemesi értelmiségének : »a tudományok barátja, s Döbrenteí Gábornak jó barátja, s tudományos tárgyakban levelezője — írja róla fia —, több darabokat írt, mint p. II. dik Jósef cs. életét, mi azonban a szellem miatt, mely annak ítészi tárgyalatát átlengé, ki nem nyomtattathatván, családi kis könyvtárunk alatti fiókban a moly eledeléül szolgál«. — Ugyanakkor már élesen szembenáll a jobbmódú birtokos középnemességgel és a főnemességgel is : évtizedekig tartó ellentétei vannak egy Somssichcsal, ki azután további megyei előrehaladását gátolja, s ott árt neki, ahol tud. Anyagi helyzete sem kapcsolja már az uralkodó osztály érdekeihez, »példa életéből azon eset, midőn egy egész falu birtokosait (nyilván szegény, inkább már paraszti sorban élő közbirtokos kisnemesekről lehet szó — V. K.) az ellenek feltámadt hatalmasok ellen megvédve, a koldulástól menté meg«. 1838-ban hal meg : »benne — mint fia úja — a szegény ügyefogyottak jótékony pártolójokat, az o(sztrák) ház s hierarchia engesztelhetetlen gyűlölőjüket... veszték el.« Négy fiú és hat leány marad utána : a fiúk legidősebbike, Antal, majd sorrendben Gáspár, Titusz és Pál következik.24 22 Közlöny 1849 máro. 6. 45. sz. (Kiemelés tőlem — У. K.) 33 Nagy Iván: Magyarország családjai. VIII. k. Pest, 1861. 166—167. 1. 24 Önéletrajz, fol. 1. v., fol. 2. Az apára (id. Noszlopy Antal) vonatkozólag ld. még Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. IX. k. Bpest, 1903. 1092—1093. , liasáb. U. ő közli Noszlopy Tivadarnak, az emlékíró Noszlopy Antal unokaöccsének "л közlése alapján a kézirat pontos címét is : »II. József császár élete és leveleinek fordítása«. E politikai állásfoglalásnak már hagyományai vannak a családban : Szinnyei, i. m. 1094. hasáb tud még egy, a család másik ágából származó Noszlopyról is (N. Sándor), aki Nagy Iván, i. m. VIII. k. 165.1. szerint eléг távoli rokon; а XVIII. sz. végén él Vas megyében, több nyelven beszél, igazi aufklärista középnemes. 1786-ból ismeretes egy munkája : »Zakkariásnak, a pápa titkos íródeákjának az ausztriai tartományokban lett vallásbéli megvilágításáról Rómában költt levelei az ő lelki barátjához. Kiadattak egy eretnek által«. H. п., 1786, melyet Szinnyei szerint Petrik bibliográfiája helytelenül tulajdonít Szacsvay Sándornak. — A somogyi Noszlopyak a család vasi ágával tartják az atyafiságot : Noszlopy Antal arról a Noszlopy Lászlóról, aki 1849 július végén a Szekszárdon tanyázó és hozzájuk csatlakozó vasi önkénteseket Vezeti, mint »derék rokonunkról« beszél. (Önvédharc, 196., 204. 1.)
