Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 323 Dunapentele, Adony, Ráczalmás, Herczegfalva népe tagadja meg a császárnak szóló hűségnyilatkozat aláírását, s az erre hajlamos elöljárókat agyonveréssel fenyegetik, Gaál Ede fejérmegyei biztos kér rémülten katonai segítséget-.15 Alig három nap múlva Czindery somogymegyei biztos érdekló'dik új börtönök létesítésének lehetőségei iránt s a falusi tanítók lázító magatartására panaszkodik.16

A tolnamegyei biztos, Dőry Ferenc szintén rémülten ír a lakosság »fanatizált« voltáról s a megyegyűlést »éljen Kossuth, nem kell király« felkiáltásokkal megzavaró többezernyi népről.17

Pár nappal később ugyanő a teveli, paksi, dunaföldvári nép fenyegető fellépéséről számolhat be.1

8

Ugyanezekben a napokban báró Majthényi, Komárom és Bars megye biztosa beszél Esztergom megyei zavargásokról,19

majd néhány nap múlva isimét Czindery kér katonaságot Somogyba. »Rövid időt hagyok, máskép forgatjuk azokat, akik most híznak... Éljen Kossuth Lajos, a magyarok megszabadítója« — hirdeti február végén a kaposvári főőrség előtt kiragasztott, kézzel írott plakát2

0

a nép igazi szavát a hódítók és kiszolgálóik felé. Ezek a mozgalmak, melyek 1848—49 telén az osztrákok által megszállt területeken, s elsősorban a Dunántúlon állandóan felbukkannak, egyre világosabban mutatják meg, hogy Windischgrätz fenyegető kijelentése : »Én itt Magyarországon végezni fogok a forradalommal«21

— nem lesz olyan könnyen beváltható, mint azt a herceg elképzelte. A nép ellenállási különféle méretű és hevességű. Azokon a területeken, ahol — mint- Mednyánszky bakonyi szabadcsapatának esetében — legalább egy ideig még fegyveres katonai jellegű alakulat maradt, ez lesz az ellenállás gócpontja, melyhez a lakosság esetenként, kisebb-nagyobb katonai vállakózásokra is csatlakozni fog. De a nyugalom ott sem áll helyre, ahol ilyen alakulatok nincsenek : az államhatalom fegyveres erejét meguk mögött érző nagy földesurak kísérletei a »communisticus törekvésekkel szemben« a »rend és nyugalom« helyreállítására itt is kiváltják a lakosság ellenállását : a földfoglalások, uradalmi tisztekkel szembeni elleriszegülések itt sem szűnnek meg. E különböző méretű, hevességű, és ' szétszólt mozgalmak azonban egyben mind megegyeznek: világosan megmutatják, hogy a nép csak alkalomra, megfelelő vezetésre vár, -hogy egységes, nagy népfelkeléssé szerveződve söpörje el a hódító katonáit, tábornokait s magyar szövetségeseit. »Előbb az 1848-ik évi törvények oltalmazására bejönni színlett katonai erő most az adót nagy mennyiségben szedi — -foglalja össze az egész folyamatot a Közlöny egy névtelen somogyi levelezője — s falragaszok által hirdetteti, hogy a földesurak által régebben gyakorlott minden jog és hatalom régi erejében visszaállíttatik. Most nyílik fel a föld népének szeme ezen csalás láttára, melyet sokan a somogymegyei földbirtokosok közül a régi állapotot visszanyerni óhajtván, maguk segítettek elő, magok vezetvén be az ellenséges csapatokat. Elkeseredett ám erre a nép, s méltó bosszúra gerjedt, s csak kis katonai erőt kell túl a Dunára rendelni, s általános lesz a népfelkelés s szét fogja zúzni az ellenséges erőt, mely a régi robotot óhajtó több földesurak által derekasan támogattatik. Somogy megye földnépe nem akar a császári 15

U. o. 447—449. 1. 18

U. o. 458—459. 1. 17

ТТ. о. 478. 1. 18

U. о. 512. 1. 19

U. о. 492. 1. 20

U. о. 517—518. 1. 21

U. о. 250. 1.