Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

'322 VÖRÖS KÁROLY szereplői : a Zichyek, Majláthok, Czindery, Rohonczy, Dőry, Fiáth nyernek az elfoglalt megyékben biztosi kinevezéseket s tesznek meg mindent a forradalom emlékének kiirtására. A reakció programmja. melyet Windischgrätz Schwarzenberghez írt levelében így fejt ki : »mi csak akkor tudunk valami tartósat alkotni, ha semmiféle vonatkozásban sem engedjük meg, hogy a forradalmi törekvések uralkodjanak felettünk« — igen alkalmas arra, hogy benne e nagybirtokosréteg az érdekeinek megfelelő erős kezet megtalálja.6 A biztosok valóban kezdettől fogva mindenhol erélyesen lépnek fel a népnek, még a forradalom idejéből maradt követeléseivel szemben : Rohonczy Ignác sopronmegyei biztos januárban a nép kommunisztikus törekvései ellen katonaságot kér,7

Babarczy, Pest megye biztosa a földfoglalásért elfogott acsai parasztok szabadlábrahelyezése ellen tiltakozik,8

Esterházy herceg ozorai uradalmának főügyésze pedig nyíltan ki is mondja, hogy a császáriak bevonulásától a forradalom alatt »majdnem tetőpontját ért anarchikus viszonyok« megszüntetését várja : »reménylhető azonban — írja, — hogy e viszonyok legközelebb megszűnni, s a személy, és vagyonnak bátorléte szilárdul eszközöltetni fog«.9 Téves lenne .azonban ezek után azt hinni, hogy a császári hadseregnek a teljes Dunántúl megszállása által immár kiegyenesített frontvonala mögött valóban helyreállt az a törvényes rend, melyben az ozorai főügyész reménykedik, s melynek megtartására a tábornagy és helytartói a népet állandóan, hol ígéretekkel, hol fenyegetésekkel, hol pedig a fenyegetések beváltásával igyekeztek buzdítani. Ha az előrenyomuló császári csapatok aránylag gyorsan szétszórták is a nagy tömegű, de rosszul fegyverzett, vagy éppen fegyvertelen népfelkelő tömegeket, melyek sok helyen nyílt ellenállást is megkíséreltek, a nyugalom azért nem állott helyre. E hónapokról az események leforgása után alig egy esztendővel írt hivatalos osztrák hadtörténeti munka ismeri be, hogy a császáriak számára komoly gondokat okozott a Mednyánszky-féle bakonyi csapat, mely a nép teljes támogatása mellett az osztrák főközlekedési utakat veszélyeztette s kisebb szállítmányokat vagy katonai csapatokat is megtámadott.10

A Szentendrén és Esztergomban támadt népfelkelést a kiküldött katonaság csak erősítések után tudta leverni.1

1

és ismételt zavarok voltak Veszprém körzetében, ahol a Kisbér-Pápa-Veszprém területet, mivel a lakosság érzülete a császáriakkal szemben »igen rossz« volt, komoly katonai hadműveletekkel kellett átfésülni.12

De heves mozgalmak voltak Dunaföldváron és a Mohács körüli partvonalon, ahová a rend helyreállítására szintén jelentős katonai alakulatokat kellett küldeni.1

3 E mozgalmak jelentőségét kiemeli az az izgalom is, mellyel az osztrák hódítókat kiszolgáló magyar urak őket fogadják. Január közepén Rohonczy panaszkodik a bakonyi guerillák tevékenységére, mely a nép magatartását még Vas és Sopron megyében is károsan befolyásolja.1

4

Február elején, mikor 6 Andics, i. m. 250. 1. ' U. o. 321. 1. 8 U. o. 447. 1. 9 U. o. 519. 1. 10

Winterfeldzug, 141. 1., Perczel Antal: Az első guerillacsapat élete a Bakonyban 1848—49-ik évben. A Honvéd. 1870 ápr. 14., 15. sz. 11 Winterfeldzug, 141. 1. 12

U. о. 169. 1. 13

U. о. 370—371. 1. 14

Andics, i. m. 320—321. 1.