Századok – 1953
Tanulmányok - Incze Miklós: A néptömegek helyzete Magyarországon az 1929–1933. évi gazdasági válság idején 23
26 A. M. PANKRATOVA hasábjain lefolyt. Egyes történészek (mint pl. К. V. Bazilevics) azt javasolták, hogy a feudális társadalom történetét a járadékformák szerint periodizálják, anélkül, hogy bármi kapcsolatba hoznák azt a termelési módban bekövetkezett változásokkal. Ebből kiderül, hogy nem értették meg a feudalizmus gazdasági alapjait és a feudális kizsákmányolás jellegét. Számps történeti munkában, sőt tankönyvekben is Oroszországban a feudalizmus kialakulási folyamatát a gazdaságon kívüli kényszer tényezőivel magyarázták. Az állam történetével foglalkozó történeti és jogtudományi irodalmunkban találkozhatunk egy irányzattal, amely túlbecsüli a felépítmény-jelenségek viszonylagos önállóságát. így pl. Sz. V. Juskov professzor kétségtelenül eltúlozta^ feudális állam és a gazdaságon kívüli kényszer szerepét. Hibásan azt bizonygatta, hogy a feudális állam mintegy megelőzi a feudális viszonyokat, hogy nem a feudális tulajdon határozza meg a feudális állam keletkezését és fejlődését, hanem ellenkezőleg, a feudális állam hozza létre a feudális tulajdont. Ez az állítás az állam szerepének és keletkezési körülményeinek idealista felfogása. A szovjet történészek számára nagyjelentőségű a különböző társadalmi formációkban folytatott árutermelés szerepének helyes, marxista beállítása. Mint I. V. Sztálin rámutatott, »az árutermelés megvolt a rabszolgatartó rendben és kiszolgálta azt, de nem vezetett kapitalizmusra. Az árutermelés megvolt a feudalizmusban és kiszolgálta azt, de — jóllehet előkészítette a tőkés termelés bizonyos feltételeit — nem vezetett kapitalizmusra«.« Csak meghatározott történeti feltételek között vezethet kapitalizmusra. A marxizmus e módszertani tételei arra kötelezik a történészeket, hogy elmélyülten'vizsgáljanak olyan gazdasági problémákat, mint a kereskedelmi tőke problémája, a kereskedelmi tőke történeti szerepe, az eredeti tőkefelhalmozás a különböző országokban, a manufaktúra időszaka a kapitalizmus fejlődésében stb. Ezzel szemben egyes történészek összekeverik az árutermelést a tőkés termeléssel, helytelenül értelmezik a tőke olyan »elavult formáit«, mint a kereskedelmi és uzsoratőke. A marxizmus-leninizmus klasszikusai többször is rámutattak arra, hogy a kereskedelmi tőke a kapitalizmus előtti formációk keretei között jön létre, és sem keletkezésében, sem fejlődésében nem kapcsolatos valamely meghatározott termelési móddal, hanem annak a termelési módnak a fejlődésére gyakorol hatást, amely keletkezése idején éppen létezik. Egyes történészek figyelmen kívül hagyták ezt a körülményt és helytelenül értékelték a kereskedelmi tőke történeti szerepét. Az úgynevezett Pokrovszkijiskola történelemellenes módon, szöges ellentétben a marxizmussal, a kereskedelmi tőkét önálló formációként kezelte. Innen származtak a »kereskedelmi kapitalizmusról« — mint a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmeneti korszakról — gyártott antimarxista elméletek. A Pokrovszkij-»iskola« nézetei ellen vívott harcban jutott felszírire egy másik hibás irányzat, amely tagadta a kereskedelmi tőke szerepét a feudalizmusban és a feudalizmusnak a kapitalizmusra való átmeneti időszakában. Komoly módszertani hiba a kereskedelmi és uzsoratőke kialakulásának és felhalmozódásának folyamatát összekeverni az eredeti tőkefelhalmozás folyamatával anélkül, hogy számba vennők a feudalizmus bomlásának és 6 Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Bpest. 1962. 19. 1.