Századok – 1953

Tanulmányok - Incze Miklós: A néptömegek helyzete Magyarországon az 1929–1933. évi gazdasági válság idején 23

A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY LEGFONTOSABB FELADATAI 27 a kapitalista termelési mód létrejöttének lehetőségét meghatározó összes feltételeket. Ez az eljárás jellemző az összes burzsoá történészekre, szociológusokra és közgazdászokra. Ezeknek az eredeti tőkefelhalmozásról gyártott hamis elméleteiből teljesen eltűnik a kistermelő kisajátítása. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a közvetlen termelőnek a termelőeszközöktől való megfosztása jelzi az egyszerű árutermelésről a kapitalista árutermelésre való áttérést. A kapitalista termelés ott kezdődik, ahol a termelőeszközök magánkézben összpontosulnak, a termelőeszközöktől megfosztott munkások pedig kénytelenek munkaerejüket áruként eladni. E fő feltétel nélkül nincs tőkés termelés. De, mint ezt a Szovjetunió történetének periodizálásáról folytatott vita megmutatta, a felszólalók nem ezekből a marxi-lenini útmutatásokból indultak ki a kapitalizmus keletkezésének kérdésénél. Csodálatos, hogy sok történész és közgazdász nem elemzi azokat a történeti feltételeket, amelyek között az egyszerű árutermelés kapitalista termeléssé válik. Összekeverik az árutermelést a kapitalista termeléssel, szem elől tévesztik, hogy a feudalizmusról a kapitalizmusra való áttérés fő és döntő feltétele a munkaerő áruvá válása és az a körülmény, hogy a kapitalisták létrehozzák a bérmunkások kizsákmányolási rendszerét. Ha az alapból kiindulva vizsgáljuk a XVII. század társadalmi rendszerét, akkor kétségtelen, hogy ez feudális jellegű, mert a feudális földtulajdon rendületlenül fennáll ebben az időszakban. Az árutermelés Oroszországban a XVII. században még nem terjedt ki olyan korlátlanul, mindent átfogó módon, mint a kapitalizmusban, a munkaerő még nem vált áruvá ; ezért nem lett még az értéktöbblet törvénye a termelés szabályozója. Nem érthetünk egyet V. Pasutonak és L. Cserepnyinnek azzal a következtetésével, melyet az oroszországi feudalizmus korszakának periodizálásával kapcsolatos vita összefoglalása során levontak.7

Cikkükben azt állították, hogy már a XVII. században a feudális monarchia burzsoá monarchiává való fejlődéséről beszélhetünk. Nem helytálló egyes történészeknek (Sz. V. Juskov, I. I. Szmirnov, stb.) a vita során képviselt ama álláspontja sem, hogy a történet periodizálásának alapjául az államformák változását kellene venni. A Szovjetunió történetének periodizációs vitája befejezetlen maradt . A Voproszi Isztorii, amely a vitát megindította, nem tudta a vitát megszervezni és végigvinni, nem vonta le a végkövetkeztetést a vitás kérdésekben. A vita folyamán sok helytelen nézet és hibás megállapítás hangzott el, de ezeket nem illették kritikával sem a Voproszi Isztoriiben, sem a Történettudományi Intézetben. Az áruteimelés problémájával és tőkés termeléssé válásával kapcsolatos az a kérdés is, hogy milyen szerepet töltött be a manufaktúra-időszak a kapitalizmus fejlődésében. V. I. Lenin »A kapitalizmus fejlődése Oroszországban« c. művében és egyéb munkáiban a manufaktúrának szigorúan meghatározott szerepe van a kapitalista termelési mód fejlődésében — a kézműipar, a kisáruteimelés és a gépipar között foglal helyet. »Az iparnak ez a formája — írta V. I. Lenin, mikor meghatározta a manufaktúra helyét a kapitalizmus fejlődésében — mint tudjuk, már a kapitalizmus messzemenő formáját jelenti, s ugyanakkor már a kapitalizmus utolsó és legmagasabb formáját, vagyis a gépi nagyipart közvetlenül megelőző fejlődésfok«.8 7 Lásd Voproszi Isztorii, 1951. 2. sz. 8 Lenin, Művei, 2. köt, Bpest, 1951. 451. I.