Századok – 1953

Tanulmányok - Incze Miklós: A néptömegek helyzete Magyarországon az 1929–1933. évi gazdasági válság idején 23

A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY LEGFONTOSABB FELADATAI 23 A burzsoá történettudomány az orosz nép kialakulásának történetét felcserélte az ősi orosz állam keletkezésének történetével. Több mint kétszáz éve folyik a polémia a normann elmélet híveivel, akik azon igyekeznek, hogy a ruszokat szembeállítsák a szlávokkal, a ruszokat idegenből jötteknek, hódítóknak és a szláv államiság megteremtőinek tüntessék fel. A szovjet történészeknek hosszú harcot kellett vívniuk a normann elmélet híveivel és a marristákkal, míg szétzúzták az áltudományos normann elméletet. A történészek nagy apparátussal vizsgálják az orosz, az ukrán és a bjelorussz nép kialakulásának, e népek történeti bölcsőjének, a kievi államnak történetét . Mint a legújabb kutatások kimutatták, már a VI—VII. században létrejött az összes keleti szláv törzseket tömörítő és számos másnyelvű törzset asszimiláló régi orosz nép magva. A IX. században orosz földnek kezdték nevezni a régi orosz állam keretében egyesült összes keleti szláv törzsek területét. A régi orosz nép felölelte az egy nyelvet beszélő, egységes kultúrájú .oroszok, ukránok és bjelorusszok őseit. A régi orosz nép belső egysége *nem bomlott fel még a feudális széttagoltság korában sem, mint erről gyönyörű költői emlékünk, az »Igor-ének« tanúskodik. Csak a mongol hódítás és Rusz egyes részeinek ezt követő politikai szétesése után, kb. a XIV. században váltak ki az egységes orosz népből c'nálló népekként az ukrán, a bjelorussz ée a nagyorosz népek. Az egyes népek keletkezésének tanulmányozásához alapvető útmutatásokat adnak a marxizmus-leninizmus klasszikusai. Ezen útmutatások fényénél az összes nemzeti köztársaságokban folyik a munka, hogy a Szovjetunió népeinek történetéről átfogó műveket írjanak. A szovjet történészek nagy késéssel kezdték vizsgálni e népek kialakulásának problémáit és még mindég sokkal tartoznak e téren a hazának és a szovjet tudománynak. Pártunk ideológiai kérdésekben hozott határozatai történészeinket engesztelhetetlen harcra mozgósítják a burzsoa-nacionalista ideológia, a nacionalizmus csökevényei ellen. Az utóbbi években kiderítették, hogy a múlt számos nacionalista mozgalmát antimarxista módon értékelték. Mint tudjuk, <}. Guszejnov »A társadalmi és filozófiai eszmék Azerbajdzsánban a XIX. században« c. művében és más szerzők sok munkájukban elferdítették a müridizmus mozgalmának jellegét, Samilnak e mozgalomban játszott szerepét, és a müridizmust haladó, nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalomnak tüntették fel. Egyes történészek a müridizmusról és Samilról írt munkáikban elferdítették a nemzeti kérdés marxista elméletét és felületesen, dogmatikusan vizsgálták e kor tényeit és forrásanyagát , nem értették meg, hogy a müridizmus Törökország és Anglia által sugalmazott reakciós mozgalom, amely máig is a pánizlámizmus alapja, és hogy az imperialisták ezeket az áramlatokat a Szovjetunió elleni provokációk és diverziós cselekmények szervezésére használják fel. Az az éles kritika, amellyel a pártsajtó a Samil-mozgalom idealizálását illette, arra sarkalta a szovjet történészeket, hogy a többi feudális-monarchista nacionalista mozgalmat is felülvizsgálják és átértékeljék. Kiderítették, hogy burzsoa-nacionalista felfogás tükröződik J. Bekmahanov »Kazahsztán a XIX. század huszas-negyvenes éveiben« c. művében, ki Keneszari Kaszimov reakciós mozgalmát nemzeti felszabadító mozgalomként tüntette fel. Ilyen idealizált formában került ez a mozgalom »A Kazah SzSzK történetébe« is, amelynek egyik szerkesztője én voltam. Samil, Keneszari Kaszimov és más feudálismonarchista mozgalmak hibás, történelemellenes értékeléssel kerültek bele