Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
278 INCZE MIKLÖS dése csökkentette a munkaszükségletet... a kiszórás munkaszükségletének elmaradása ... és a terméshozamnak . . . csökkenése (következtében).«8 5 Azt a tendenciát, hogy a birtokosok állandó munkásaik fokozott kizsákmányolása utján igyekeztek csökkenteni a napszámos- és hónapos munkaerő iránti igényeiket, sok utalás mutatja. így pl. Kerék Mihályé : »A mezőgazdasági termelés dekonjunktúrája több helyen arra készteti a földbirtokosokat, hogy az aránylag drága részes-aratás helyett gazdasági cselédekkel végeztessék ezt a munkát. . ,«86 S ennek mutatkozik is az eredménye, amennyiben ». . . újabban ezeknél — a gazdasági cselédeknél — is megállapították a kalóriahiányt, aminek oka a bércsökkentő tendenciák ellenére a gazdasági cselédek munkaerejének túlerőltető kihasználásában rejlik.«87 Vagyis a cselédek bérét leszállították, s ugyanakkor velük végeztettek olyan munkákat is, amelyeket korábban külön e célra fogadott napszámosok, summások és aratók végeztek. Ez a jelenség volt az, amely döntően súlyosbította a munkanélküliséget. A dolgozó parasztoknak az a része, amely azelőtt néha — különösen arai á'kor — alkalmazott idegen munkaerőt, a válság alatt a sajátmaga és családtagjai vég;ő előfeszítésével, kiuzsorázásával igyekezett ezt elkerülni. A kulákok és a nagybiitokosok pedig az állandó cselédjeiknél fokozták a végsőkig a munkaintenzitást, hogy csökkentsék a bérmunka volumenét, csökkentsék az önköltséget. Számszerűen nem tudjuk lemérni, hogyan hatott ki ez az irányzat a munkanélküliségre ; de ha meggondoljuk, hegy amennyiben a nagybirtokosoknak és a kulákeknak sikerült cselédeiket csak 10%-os teljesítményfokozásra hajszolni — már pedig ez valószínűleg még jobban is »sikerült«— akkor ez további 6 millió munkanappal csökkentette a bérmunkások foglalkoztatását, így tehát 1932-ben a nincstelenek és törpebiitckosok munkaképességének kihasználása összesen lOmillió munkanappal volt rosszabb, mint két évvel azelőtt. S miután tudjuk, hegy a magyar mezőgazdasági munkásnak egész évben átlag 150 napi keresményből kellett megélnie : könnyű kiszámítani, hogy a 10 millió munkanap kiesése azzal jelentett egyet, mintha 67 000 munkás a teljes évi keresetét vesztette volna el. Természetesen a kerèsetkiesés sokkal szélesebb tömegek között oszlott el : két év alatt a mezőgazdaságban legalább 200.000 kereső vesztette el a korábbi foglalkoztatottságának egyharmadát, a mezőgazdaság krónikus részleges munkanélkülisége tehát két év alatt, akut módon, erősen megnőtt. Egy másik, nem annyira a válsággal, mint az időjárással összefüggő, de fontos körülmény volt, hogy a kalászosok termése 1931-ben, de különösen 1932-ben igen rosszul sikerült. 1930-ban a négy gabonaféléből összesen kb. 20 millió q termett a 20 holdnál nagyobb birtokokon, 1932-ben csak 17.8 millió q. Ha az arató- és cséplőmunkásrészt mindkét évben egyformán 11.5%nak vesszük is, kitűnik, hogy az aratók csak szemesgabonából 200 000 q-val kerestek kevesebbet, s persze a szalmakeresmény is arányosan csökkent. Egy aratópár keresménye, amely átlagos termés mellett vegyes gabonából 10—12 q között mozgott, 1932-ben néhol 6 — 8 q-ra is lecsökkent.88 86 A mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon. 25—26. 1. 8® Magyar Gazdák Szemléje, 1936. 503. 1. 87 U. o. 1936. 505. 1. 88 V. ö. Kerék Mihály : Adatok a magyar mezőgazdasági munkáscsaládok megélhetési viszonyaihoz. Magyar Gazdák Szemléje, Bpest, 1933. 590. kk. 1.
