Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
276 INCZE MIKLÖS A polgári szerzők ismételten rámutattak arra, hogy Magyarországon a teljes mezőgazdasági munkaerőszükségletet a nyári, júniusvégi-júliusi »csúcs« szabja meg. Ilyenkor gyakorlatilag minden munkáskéz el van foglalva ; »természetes« azonban, hogy a munkák egyenlőtlen évi eloszlása következtében az év többi hónapjaiban nem lehet mindnyájukat foglalkoztatni.7 9 De ezeknek az apologétáknak már a kiindulásnál sem volt igazuk. Sok adatunk van arra, hogy még a 'legnagyobb nyári dologidőben is igen sokan maradtak munka nélkül. 1925 június 11-én, tehát közvetlenül az aratás megindulása előtt ezt írták a jászárokszállási kubikosok : »Helyzetünk a legkétségbeejtőbb, dolgozni szeretnénk, hogy magunknak és éhező gyermekeinknek csak száraz kenyere meglegyen. . . . Aratási munkát jó termés idejében is csak csekély részünk kapott. . . Valamennyien munkaszeretők, szorgalmas népei vagyunk ennek az országnak, nem könyöradományt kérünk, hanem munkáért esedezünk, hogy családunkért aggódó lelkünk. . . megnyugvást Jeljen. . . Kegyeskedjék mielőbb munkához juttatni, mert a télen családunkkal együtt éhenhalunk.«8 0 A hivatalos jelentések szintén arról tanúskodnak, hogy aratás idején is jelentős volt a munkanélküliek száma. A hajdúvármegyei gazdasági felügyelőség 1925 július hó 1-én kelt levelében többek között az alábbiakat jelentette a földművelésügyi miniszternek : »Ez idő szerint aratás és cséplési munkálatok nélkül maradt egyének száma Balmazújvároson 300—400 férfi, 100—200 nő, Mikespércsen 30—40 férfis 20—25 nő, Hajdúsámsonban 150—180 férfi, 100-120 nő. . . »Hasonlóképpen aratás és cséplési munka nélkül maradt Nádudvaron mintegy 250 férfi és 100 nő . . . »A hajdúböszörményi járásban. . . általában mindenütt jelentkezik munkanélküliség, így munka nélkül maradt Hajdúböszörmény városban 80 férfi, 71 nő, Hajdúnánáson 120 férfi, 90 nő, Hajdúhadházon 85 férfi, 78 nő, Alsójózsán 200 férfi, 200 nő, Felső-Józsán 250 férfi, 250 nő, Hajdúdorogon 600, férfi, 400 nő, Tégláson 10 férfi, 10 nő.«81 Nem volt különb a helyzet a dunántúli megyékben sem. »Somogy vármegye birtokain — írta az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara — Zala, Vas, Borsod és még más idegen vármegyékből alkalmaznak mezőgazdasági munkásokat, akkor amikor somogyvármegyei munkások ezerszámra maradtak munkaalkalom és valószínűleg téli kenyér nélkül.«8 3 A válság idején a földterületek használatában nem következtek be olyan nagy eltolódások, amelyek a művelés munkaigényességét jelentős mértékben módosíthatták volna. A legnagyobb eltérés az 1930. és 1932. év területhasználatában mutatkozik. Ekkor a területváltozások és az azokkal kapcsolatos munkaigények a következők voltak : « 79 Arra, hogy mennyire elterjedt, volt ez az apologetikus felfogás, jó példákat találunk a hivatalos ügyiratokban is. »A mezőgazdasági munkások körében — írta a szolnoki gazdasági felügyelő hivatalos jelentésében —- munkanélküliség észlelhető nem volt, kivéve a téli hónapokat, amely a mezőgazdasági munkálatoknál természetes jelenség.« — OL. FM. 1928—29—59247. 80 OL. FM. 1925—62—27450. 81 OL. FM. 1925—62a—25203. 82 OL. FM. 1925. 62a—25203/27492.
