Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1020—1933 .273 kedveztek a befolyásos nagybirtokosoknak a dolgozó parasztság rovására. A későbbiekben az aránytalanság csak nőtt. Egyrészt a »kiigazítások« ismét csak a nagybirtokosok adóalapjának a leszállítása irányában történtek. Másrészt, a mezőgazdaság kapitalizálódása, a tőke behatolása következtében, egyre inkább megmutatkozott a mezőgazdasági nagyüzem fölénye a kisüzemmel szemben. A mezőgazdaság termelőerőinek fejlődésével a munka termelékenysége sokkal nagyobb mértékben nőtt a nagybirtokon, mint a kisbirtokon, a nagybirtok valóságos tiszta jövedelme mindig nagyobb és " nagyobb lett a kisbirtokhoz viszonyítva. Földadóját azonban továbbra is az évtizedekkel korábban aranykoronában megállapított kataszteri tiszta jövedelem után fizette. Figyelembevéve tehát az árútermelés és a jövedelmezőségi viszonyok különbözőségét, nyilvánvaló, hogy az egyforma kulcs szerinti földadókezelés valójában erősen degresszív volt a nagybirtok felé. Ez az aránytalanság az ellenforradalom éveiben tovább fokozódott, amit nagymértékben elősegített, hegy — mint láttuk — a földreformtörvény lehetővé tette azoknak a nagybirtokosoknak, akiknek addig alacsony volt a kataszteri tiszta jövedelműk, hogy az igénybevett földjük kataszteri tiszta jövedelmét a jobb megváltási ár érdekében korrigáltassák. A dolgozó parasztság kezébe jutott földnek így nemcsak az ára lett magásabb, hanem adóterhe is. A földadó számos más adónak volt a kivetési alapja. Ezért különösen súlyos volt az a stabilizációs intézkedés, amely a földadó kulcsát 1925-ben az addigihoz képest 25%-kal felemelte. Ez intézkedés 1930-ig volt érvényben, amikor ismét a régi kulcsot állították helyre. Már előbb, 1929-ben csökkentették pár százalékkal a házadót, ez a csökkentés azonban már 1932-ben és 1933-ban a válságra tekintettel kivetett »szükségadó« miatt 25%-os emelkedésre változott. A rendszer egyébként is az volt, hegy az alap-adóknál megállapított kirakati mérsékléseket »rendkívüli« pótlékok bevezetésével hatástalanították. így pl. a vagyonadót, (amelyet egyébként szintén egyforma kulcs szerint vetettek ki a dolgozó parasztokra és Esterházy hercegre) 1932-ben a vagyontárgyak értékelési kulcsának leszállításával kb. 25%-kal mérsékelték, de ugyanakkor 100%-os rendkívüli pótlékot vetettek ki utána, vagyis valójában 50%-kal emelték. A jövedelemadónak az áresések miatti csökkenését is »rendkívülinek« nevezett, de egy évtizeden át érvényben tartott pótlékokkal (1932: 15%, 1933 : 45%, 1934-től 60%) ellensúlyozták. De ennél is súlyosabb terhet jelentett a vármegyei és községi pótadók kulcsának rohamos emelkedése. Törvény írta elő, hegy ezek a pótadók nem haladhatják meg az alapadók (föld- és házadó) 50%-át. Ez alól évről-évre nagyobb számú község kapott felmentést, úgy hogy a helyi adók terhe már 1930-ban országos átlagban is 70%-a volt az alapadónak, s 1937-ig csaknem 100%-ig emelkedett. A már emiitett számításnál alapul vett középparaszti gazdaságban az évi adóteher egyedül 1929 és 1931 között csaknem 25%-kal nőtt meg. * A földreform, az adósságteher és az adók általános ismertetése után ki kell most térnünk a dolgozó parasztság egyes rétegeinek a helyzetére. Előbb azonban át kell tekintenünk összetételét és létszámát a válság idején. Az 1930. évi népszámlálás adatai a következő, idesorolandó csoportokat különböztették meg :
