Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: A szovjet történettudomány legfontosabb feladatai 14

A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY LEGFONTOSABB FELADATAI 19 hogy az árutermelés már egy bizonyos idő óta szocialista társadalmunk szolgálatában áll, anélkül, hogy kapitalizmushoz vezetne. Ez a probléma szinte egyáltalán nem merül fel történészeink munkáiban. A történészek főiskolai előadásaikban, cikkeikben és disszertációikban nem mélyednek el az árutermelés elemzésébe, megelégednek a kereskedelem, a szövetkezetek stb. felületes leírásával. Egyes szerzők komoly szubjektivista hibákat követtek el, a szovjet társadalom és állam fejlődését fejtegetéseik során elszakították azoktól az objektív gazdasági törvényektől, amelyeken a Párt politikája nyugszik. Ezek a szerzők nem vették számításba például azt, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának politikája abból a gazdasági alaptörvényből indult ki, hogy a termelési viszonyoknak feltétlenül összhangban kell állniok a termelőerők jellegével. A falun még meglévő, elmaradt burzsoá individualista termelési viszonyok gátolták a termelőerők fejlődését. A pártot a kollektivizálási politika kidolgozásánál az a marxista-leninista tétel vezette, hogy a kisárutermelő parasztgazdaság nem képes a bővített újratermelésre, és hogy gazdaságunk huzamosabb ideig nem állhat két különböző alapon — a szocialista nagyipar és a paraszti kisgazdaság alapján. Csak az államhatalom részéről kezdeményezett, alulról, a széles paraszti tömegek részéről támogatott és felülről irányított forradalom vezethetett ahhoz, hogy falun a termelőerők és a termelési viszonyok összhangba kerültek. De ez a forradalom csak akkor járhatott sikerrel, miután az ország szocialista iparosításának eredményeképpen új termelőerők keletkeztek és biztosították a falu traktorókkal, kombájnokkal és más különböző mezőgazdasági gépekkel való ellátásának lehetőségét. A Párt zétzúzta a gazdasági törvények szubjektivista és voluntarista értelmezését. így a szovjet történészeknek lehetőségük nyílt arra, hogy mélyrehatóbban elemezhessék a Kommunista Párt politikáját, a Kommunista Párt bölcs előrelátását a politikai feladatok kitűzésében, az országfejlesztési tervek kidolgozásában, melyek mind a szocialista társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek mély ismeretén alapultak. Nem eléggé tanulmányozzák történészeink azt a fontos és nagy problémát, hogy miként alakult át a proletariátus kizsákmányolt és elnyomott osztályból teljesen új, a világtörténelemben eddig ismeretlen társadalmi osztállyá, a szovjet szocialista állam építő, szervező osztályává. Komoly figyelmet érdemel a történészek részéről egy olyan új társadalmi erőnek a kialakulási folyamata, mint a munkásosztály és a parasztság szövetsége, és e szövetség barátsággá való átalakulása. Rá kell mutatni arra, hogy az új gazdasági, társadalmi-politikai és ideológiai feltételek hogyan vezettek országunkban a szovjet társadalom új mozgatóerőinek — az erkölcsi-politikai egységnek, a szovjet hazafiságnak és a népek közötti barátságnak — a kialakulásához. A szovjet társadalom mozgatóerőinek vizsgálatával foglalkozó speciális filozófiai cikkgyűjteményekben a kutatók kevéssé fejtegették az alap és a felépítmény egymásrahatását. A feladatunk az, hogy konkrétabban és több oldalról tanulmányozzuk ezeket a kérdéseket és tisztázzuk azokat a társadalmi-gazdasági változásokat, amelyek a szovjet társadalom hajtóerőinek keletkezését és fejlődését kiváltották. Rendkívül nagy tudományos és politikai jelentősége van az olyan problémák kutatásának, mint a szocialista nemzetek kialakulása és a Szovjetunió népei közti barátság megerősödése. E probléma mélyreható feltárása nagy ügyet szolgál, a szovjet embereknek a hazafiság szellemében való nevelését; 2*