Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
AZ 1905—1907. ÉVI ELSŐ OROSZ' FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE 225 Az első orosz forradalom idejére már nem a cárizmus lépett fel, mint a nemzetközi reakció fő támasza, hanem a reakciós imperialista Európa mentette meg a cárizmust a forradalomtól. Az imperialista országok az egymás közti éles ellentétek ellenére egységes frontot alkottak az orosz forradalommal szemben. Az oroszországi forradalmi események mind fokozottabb rettegést váltottak ki a nyugati imperialisták körében, mert az orosz forradalom győzelme közvetlenül fenyegette volna anyagi és társadalmi érdekeiket. A külföldi hatalmak — elsősorban az USA — segítségével meggyorsították a Japánnal való békekötést és így a cárizmus szabad kezet kapott a fokozódó forradalom elleni harcra. Az októberi politikai sztrájk idején a külföldi imperialisták azt követelték a cárizmustól, hogy indítson döntő harcot a forradalom ellen. A császári Németország fokozott katonai előkészületeket tett arra, hogy csapatokat dobjon át az orosz ha á on. A német aknarakók és cirkálók parancsot kaptak, hogy álljanak készenlétben arra az esetre, ha a cári családot külföldre kellene szállítani. Lenin »A forradalom első győzelme« c. cikkében 1905 novemberében azt írta, hogy a nemzetközi imperializmus a cájizmussal egységfrontot szervez az orosz forradalom ellen' : »Nézzék meg : egész Európa izzik. Az európai burzsoázia zavarban van és kész milliókat és milliárdokat feláldozni, csakhogy megállítsa a tüzet Oroszországban. . . Az európai ellenforradalom kezet nyújt az orosz ellenforradalomnak.«12 Abban az arányban, ahogy az oroszországi forradalom növekedett, fokozódott a nyugateurópai proletariátus forró együttérzése az orosz forradalom iránt és az az elszántság, hogy követik oroszországi testvéreik példáját. Az orosz forradalom a proletariátus forradalmi mozgalmát világszerte magasabb fokra emelte és most elsőízben mutatta meg a proletariátusnak az imperializmus ellen az egész világon eddig ismeretlen, páratlan terjedelmű és erejű forradalmi fáma da,-át. Az 1905—1907-es forradalom az osztályharc nagy iskolája volt nemcsak az orosz proletariátus, hanem Lengyelország, a Baltikum, Finnország proletariátusa és a cárizmus által elnyomott nemzetiségek munkásosztályának számára is. Mindezek a munkásosztagok vállvetve tevékenykedtek az orosz munkásosztály és forradalmi pártjának vezetése alatt. Az »orosz tapasztalat« közvetlen hatása alatt a nyugateurópai munkások is fokozták gazdasági és politikai harcukat. A munkások az egyre szélesebb méretű és egyre forradalmibb jelleget öltő sztrájkok útján igyekeztek kivívni alapvető jogaikat. Igen erősen mutatkozott ez meg Ausztria-Magyarországon, ahol a sztrá kok ozáma 1905-ben — az előző évekhez viszonyítva — rohamosan megnőtt. így 1903-ban a sztrájkok száma 1902-höz képest 272-vel nőtt.1 3 A sztrájkot a proletariátus nemcsak gazdasági, hanem politikai' harcában is felhasználta fegyverként, különösen az általános választójogért folyó egyre inkább fokozódó harc során. A soknemzetiségű Ausztria-Magyarországon a választási rendszer az uralmat az osztrák uralkodó osztályoknak biztosította. A többi nemzet — a csehek, lengyelek, ukránok stb. — még voltak fosztva politikai jogaiktól. Ausztria-Magyarországon 1905-ben, erősen kiéleződött az agrár- és a nemzeti kérdés. Galíciában például a 12 Lenin, Művei 9. köt. 402. 1. (oroszul). 13 Muhina, R. Sz : Az általános választójogért folytatott harc 1903-ban Ausztriában. Ucsonie Zapiszki LGU. 18. füz. 1951. 50. 1.
