Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

AZ 1905—1907. ÉVI ELSŐ OROSZ' FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE 223 A mensevíkeknek ez az áruló állásfoglalása nemcsak a szovjetet gyengítette meg, hanem az egész pétervári proletariátus harci energiáját is csökkentette. Ahol a szovjetek élén a bolsevikok álltak, ott azok mindenütt gyorsan magas fejlődési fokot értek el és a felkelés szerveivé váltak. Ez domborodik ki a moszkvai Szovjet példájából, amely rendkívül nagy szerepet játszott a decemberi fegyveres felkelésben. A munkásküldöttek szovjetjei megalakultak majdnem minden nagy ipari központban. A szovjetek, annak ellenére, hogy kezdeti stádiumban voltak és még csak ösztönös, kialakulatlan formát értek el, egy lépést jelentettek előre a Párizsi Kommünhöz képest. A szovjetek nemcsak a felkelés születőben levő szervei, hanem a proletariátus és a parasztság diktatúrájának csírái is voltak. Az 1905-ös szovjetek tapasztalata különösen nagy értéket jelentett az orosz proletariátus számára 1917-ben, a februári polgári forradalom során és a februári forradalomnak a szocialista forradalomba való továbbfejlesztése idején. 1917 októberében a munkás-, katona- és parasztkülHöttek szovjetjei a szovjet köztársaságot létrehozó győzelmes felkelés szerveivé, a szocializmust építő győzedelmes proletariátus államhatalmának új formájává váltak. Az első orosz forradalom betetőzése volt az a fegyveres felkelés, amely 1905 decemberében nemcsak Moszkvában bontakozott ki, hanem — bár nem egyidejűleg — számos más városban is. A moszkvai munkások páratlan hősiességgel 9 napig harcoltak a barrikádokon a cárizmus óriási katonai erői ellen. A moszkvai munkások hősi fegyveres felkelése azonban nem tudta - sokáig tartani magát, elfojtották. A vereség egyik legfőbb oka a nem elég alapos szervezettség volt mind Moszkvában, mind vidéken. A moszkvai fegyveres felkelés egymástól elszigetelt egyes kerületek felkelésévé vált. Miután a felkelést vezető bolsevikokat letartóztatták, a moszkvai kerületek közös haditerv hiányában csupán védekező harcot folytattak. A decemberi felkelés során nem harcoltak minden erővel azért, hogy a katonaság átálljon a nép oldalára. A proletariátus szervezettsége elmaradt a mozgalom növekedése és lendülete mögött. Igen kevés fegyverrel rendelkeztek. A szociáldemokrácia nem alkotott egységes, összeforrott páitot. A mensevikek áruló magatartása rendkívül nagy kárt okozott a felkelésnek és kihatott a felkelés kimenetelére is. A moszkvai felkelés legfőbb tanulságát V. I. Lenin abban látta, hogy a proletariátus még nem sajátította el a felkelés művészetét. A proletariátus fegyveres felkelésének tanítását Marx és Engels dolgozta ki. A II. Internacionálé opportunistái igyekeztek elferdíteni és eltemetni ezt a tanítást. V. I. . Lenin és I. V. Sztálin az új korszak tapasztalata alapján továbbfejlesztve a marxi tanokat, arra szólították fel a proletariátust, hogy sajátítsa el a felkelés művészetét és gondosan készüljön fel a felkelésre. A moszkvai felkelést nem támogatta idejében a többi város proletariátusa és így az nem vált a proletariátus egységes szervezett fellépésévé. A mensevik Plehanov azt vçtette a munkások szemére, hogy idő előtt indultak harcba. Azt mondta : »Nem kellett volna fegyverhez nyúlni«. Lenin erre azt válaszolta Plehanovnak : »Ellenkezőleg ; sokkal határozottabban, erélyesebben és támadóbban kellett volna a fegyverhez nyúlni, meg kellett