Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

222 A. \r. PANKBATOVA A proletariátus által vezetett első orosz forradalom a harcnak olyan új eszközeit és formáit mutatta meg, amelyeket aZ előző forradalmak még nem ismertek. Az 1905-ös forradalomban különösen fontos szerepet játszott a sztrájk, mint a tömegek felrázásának és politikai nevelésének fő eszköze. Az 1905—1907-es sztrájkok megmutatták azt, amit eddig az emberiség még nem ismert : milyen hatalmas erőt képes kifejteni a forradalmi proletariátus. 1905 januárjában a sztrájkolok száma tízszeresen meghaladta az Oroszországban az utóbbi 10 év alatt sztrájkoló munkások évi átlagát. A május elsejei s az ezt követő nyári sztrájkok arról tanúskodtak, hogy milyen gyorsan nőtt a munkásosztálynak — a forradalom vezető erejének — politikai érett-I sége. A gazdasági sztrájkok, majd a tüntetések s a rendőrséggel és a katonasággal való összeütközések iskoláján átment munkások mind újabb rétegei kapcsolódtak be a politikai harcba. A forradalom során az általános sztrájk eszméje egyre népszerűbb lett. Az ország összes körzeteit átfogó októberi sztrájkban kb. két milliónyian vettek részt és a Sztrájk nem kevesebb mint 120 városban bontakozott ki. A cári Oroszország még nem látott ilyen méretű politikai mozgalmat. Az októberi sztrájk olyan ígéretet kényszerített ki a cárizmustól, hogy politikai . szabadságjogokat ad és törvényhozó állami dumát hív össze. Az október 17-i kiáltvány azonban képmutatás volt. A kiáltványt azért- adták ki, hogy időt nyerjenek és azután támadásba menjenek át a forradalom ellen. Letartóztatások, agyonlövetések, a forradalmárok bestiális megkorbácsolása, zsidópogromek: ezt hozta a népnek a valóságban az október 17-i kiáltvány. A burzsoázia az októberi sztrájk napjaiban nyíltan átállt a cárizmus oldalára. Az orosz burzsoázia vezető pártja — a kadet párt — amely a kapitalista földesurak és a városi burzsoázia érdekeit védelmezte, valamint az októbristák pártja, amely a nagyburzsoáziát és az elpolgárosodó földbirtokosokat egyesítette, azt követelte a kormánytól, hogy állítsa helyre a »rendet« az országban és ne riadjon vissza bármilyen kegyetlen megtorló intézkedéstől sem. Az új kormány, Vitte gróffal az élen, szavakban kénytelen volt alkotmányt adni, a valóságban azonban a forradalom leverését szervezte meg. A burzsoázia összeesküdött a cárizmussal a forradalom ellen, de ezt a forradalmi proletariátus új előretörése meghiúsította. Az októberi általános sztrájk idején világossá vált, hogy a oztrájk egész fejlődésmenete kikerülhetetlenül fegyveres felkeléshez vezet. Az egé. z Oroszországot átfogó politikai sztrájk megmutatta a proletariátus szervezett harcának erejét. Világossá vált az is, hogy a fő összecsapások még hátra vannak. E harcok vezetésére a proletariátus új szervezeti formáira volt szükség. Ilyen új formát jelentettek a tömegek forradalmi alkotóereje által létrehozott Munkásküldöttek Szovjetjei. A proletariátus szervezetének szovjet formája először Ivanovo-Voznyeszenszkben — ebben a nagy proletár központban — az ivanovoi textilmunkások nyári sztrájkja idején merült fel. Sokkal szélesebb körben terjedtek el a szovjetek az 1905-ös októberi általános sztrájk alkalmával, amelyben nagy szerepet játszott a pétervári munkásküldöttek szovjetje. Ez a szovjet az általános sztrájk vezetésére alakult sztrájkbizottságból nőtt ki. A pétervári szovjet vezetését a mensevikek kerítették kezükbe, akik a szovjet szerepét a mukások tisztán szakszervezeti jogainak védelmére, a proletariátus és a cári kormány közti közvetítő szerepre akarták korlátozni.