Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
220 A. \r. PANKBATOVA ország történetében, meg fogja könnyíteni minden nemzet összes munkásának ügyét, minden államban, a földkerekség minden sarkán».9 Az Oroszországban meginduló forradalom közvetlen hatására naprólnapra fokozódott a nyugateurópai proletariátus osztályharca. V. I. Lenin kifejezése szerint »az egész világ öntudatos munkásai«, akiket »annyira kiszipolyozott a burzsoá reakció«, »most lelkileg felélednek, látva az oroszországi forradalom sikereit«.1 0 Az oroszországi forradalmi harc óriási lendülete és a többi országban megnyilvánuló széleskörű visszhang az oroszországi forradalmi proletárpárt elé azt a feladatot állította, hogy kidolgozza a kibontakozó forradalom szervezett vezetésére vonatkozó taktikáját. A pártnak nem álltak rendelkezésére kész minták arra vonatkozólag, hogy milyen legyen a proletárpárt legcélszerűbb szervezeti felépítése és leghathatósabb taktikája az új történeti korszakban kibontakozó polgári-demokratikus forradalomban. Az orosz forradalmi szociáldemokraták nem használhatták fel a nyugateurópai pártok régi tapasztalatát, mert ezek a pártok reformista, opportunista páltokká váltak, lemondtak a szocializmusért folytatott harcról. Az OSzDMP III. kongresszusa, melyet a~ bolsevikok Londonba hívtak össze, У. I. Lenin vezetésével kidolgozta a marxista párt új taktikáját, amely merőben eltért a szociáldemokrata pártok addigi taktikai elveitől. A'bolsevikok által összehívott III. pártkongresszus elfogadta a Lenin által javasolt politikai platformot és teljesen magáévá tette Leninnek az orosz forradalom -jellegéről, hajtóerőiről és távlatairól vallott álláspontját . A kongresszus abból indult ki, hogy az 1905. évi forradalom, objektív tartalmát tekintve, polgáridemokratikus forradalom, de a proletariátusnak kell e forradalom élére állnia, szövetségben a forradalmi parasztsággal. A forradalom győzelme esetén az országban végbemenő demokratikus átalakulásnak meg kell tisztítania a talajt a proletariátusnak a szocializmusért folytatott osztályharca számára. A kongresszuson a legfontosabb taktikai kérdés a fegyveres felkelés kérdése volt. A kongresszus abból indult ki, hogy a polgári-demokratikus forradalmat végig kell vinni. Ezért az ideiglenes forradalmi kormányról hozott külön határozatában a kongresszus rámutatott arra, hogy á győzelmes felkelés után olyan ideiglenes forradalmi kormányt kell alakítani, amelyben nagyszámban résztvesznek a szociáldemokraták, hogy biztosítsák a munkásosztály önálló érdekeit. A mensevikek, akik tagadták a proletariátus vezetőszerepét a polgáridemokratikus forradalomban, a forradalom vezetőjének Oroszországban a burzsoáziát tartották. Azt javasolták, hogy a forradalom győzelme esetén az állami dumának megfelelő képviseleti intézményt kell létrehozni, amelyben a vezetés a liberális burzsoáziáé lenne. Az orosz mensevikeket támogatták a II. Internacionálé oppoitunista vezetői — Kautsky stb. A II. Internacionálé vezetői, Kautskyval az élükön, nem fogadták el a bolsevikok III. Kongresszusának határozatait, sőt nem voltak hajlandók még arra sem, hogy nyilvánosságra hozzák. V. I. Lenin 1905 júliusában a Leipziger Volkszeitung szerkesztőségéhez intézett nyílt levelében Kautskyt mint képmutatót leplezte le, aki a párt és az Internacionálé egységének örve alatt a bolsevikok ellen harcol. 9 Lenin, Művei. 8. köt. 80. 1. (oroszul). 10 U. o.
