Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

AZ 1905—1907. ÉVI ELSŐ OROSZ' FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE 219 fejlődésnek indul a szocialista munkásmozgalom. Az 1870—71. évi jelentős sztrájkok megmutatták a magyar munkásoknak a Párizsi Kommünnel szemben érzett szolidaritását. A magyar munkások körében erősödött az erőik megszervezésére irányuló törekvés. A reformizmusra, a munkásarisztokrácia létrehozására szolgáló gazdasági bázis Magyarországon sokkal kisebb vplt, mint Ausztriában. Magyarországon éppen úgy, mint Oroszországban, a munkásosztály nem haladhatott előre a szocializmus felé a polgári-demokratikus forradalom feladatainak megoldása nélkül. A magyarországi proletariátus fontos politikai feladata volt a Habsburg monarchia politikai uralma alóli nemzeti felszabadítás. A magyar burzsoázia, mint. az orosz burzsoázia is, hajlamos volt a kompromisszumokra és a megegyezésre a nemzeti és a társadalmi politika területén. Csak a magyar munkásosztály tudott igazi hazafi lenni, következetesen és energikusan harcolni saját és idegen kizsákmányolói és elnyomói ellen. így nem is csodálható, hogy az orosz munkásoknak a demokráciáért és a szocializmusért vívott bátor és önfeláldozó harca élénk és forró visszhangra talált a magyarországi munkások körében. A századforduló éveiben a magyarországi munkások helyzete tovább romlott. 1904 októberében a belügyminiszter betiltotta több szakszervezet működését. A munkások 1905 elején viharosan tiltakoztak ez ellen a rendelkezés ellen. A magyar proletariátus ujjongással fogadta annak hírét, hogy az orosz munkások támadásba mentek a gyűlölt cárizmus ellen, mivel a cárizmus iránti gyűlölet még 1849 óta megmaradt a magyar nép szívében. Budapesten és más magyarországi városokban kora tavasszal utcai tömegtüntetések zajlottak le. A munkások demokratikus követelésekkel léptek fel. A reformista szociáldemokraták kezdetben vissza akarták tartani a munkásokat a tüntetéstől, de látva, hogy ez lehetetlen, taktikát változtattak és a munkás tömegmozgalmat a magyar burzsoázia érdekében akarták felhasználni. 1Ц05 augusztus-szeptemberben a szakszervezeti és szociáldemokrata vezetők a proletariátus osztályharcát kizárólag az általános választójogért folytatott harc vágányára akarták terelni. Az osztrák-magyar kormánysajtó el akarta hallgatni az Ausztria-Magyarországon lezajló tömegmozgalmat, azonban a dualista monarchia elnyomott munkásai és paraszt jai között továbbra is ott égett az orosz forradalmi kezdeményezés tüze. Fokozódott Ausztria-Magyarország kizsákmányolt tömegeinek szolidaritása, különösen a szomszédos Galícia dolgozói, Lengyelország és Oroszország proletariátusa iránt. Növekedett erejükbe vetett hitük, egyre magasabbra lángolt a saját burzsoáziájuk ellen a szocializmusért folytatott harcra való törekvésük tüze. Az osztrák-magyar proletariátus az általános demokratikus mozgalomban a munkásosztály hegemóniájáért küzdött, de még дет volt következetesen forradalmi pártja és ez gyengítette harcát. V. I. Lenin, általánosítva az Oroszországban kibontakozó forradalomról és az európai kapitalista országokban keltett visszhangjáról szóló gyér és elszórt sajtóközleményeket, így írt »A forradalom kezdete Oroszországban« c. cikkében : »Most az egész világ proletariátusa lázas türelmetlenséggel tekint Oroszország proletariátusára. Oroszországban a cárizmus megdöntése, amelyet munkásosztályunk olyan hősiesen elindított, fordulópont lesz valamennyi