Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

AZ 1905 — 1907. ÉVI ELSŐ OROSZ FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE* 1905-ben, majdnem ötven évvel ezelőtt indult meg Oroszországban az a forradalom, amely rendkívül nagy szerepet játszott nemcsak a Szovjetunió, hanem a nyugateurópai és a keleti országok népeinek történetében is. Tartalmát tekintve polgári-demokratikus forradalom volt, — de az imperializmus korszakában zajlott le, a proletariátus vezette, és harci eszközei proletárjellegűek voltak. Az 1905-ös forradalom sok tekintetben különbözött a korai polgári forradalmaktól. A XVII—XVIII. században Európában lezajlott polgári forradalmak a kapitalizmus fejlődésének manufaktura szakaszában játszódtak le, amikor még nem volt nagyipar, falun pedig a feudalizmus ura]kodott. A burzsoázia ebben az időszakban még felfelé haladó osztály volt. A proletariátus és a parasztság a korai forradalmakban a burzsoázia vezetése alatt vett részt. A proletariátus még gyenge volt és nem tudatosodtak benne osztályérdekei. A korai polgári forradalmakban még nem merült fel — nem is merülhetett fel — az a harci feladat, hogy a proletariátus az általános demokratikus forradalomban vezető szerepet vívjon ki. Nem állhatott a proletariátus előtt ebben az időszakban az a harci feladat sem, hogy a polgári-demokratikus forradalmat szocialista forradalommá fejlessze át. A proletariátus először a nyugateurópai országokban, az 1848-as európai forradalmak időszakában lépett fel mint önálló forradalmi osztály. Marx úgy értékelte a párizsi munkások júniusi felkelését, mint az első nagy összecsapást a modern kapitalista társadalom két alapvető osztálya között. A nem eléggé szervezett és szövetségesek nélküli párizsi proletariátus a burzsoáziával való «lső osztályösszecsapásban vereséget szenvedett. A parasztság Franciaországban még teljesen á burzsoázia befolyása és vezetése alatt állott és nem támogatta a felkelő munkásokat ; a proletariátusnak már ez az első önálló fellépése is megmutatja, hogy nem állhat meg félúton. A burzsoá köztársaság keretén belül a proletariátus nem érhette el sem az igazi szabadságot, sem gazdasági helyzetének reális megjavulását. Ezért van az, hogy a forradalmi proletariátus élenjáró rétegei már az 1848-as forradalom folyamán követelték a burzsoázia megdöntését. A forradalmi időszakot Nyugateurópában a Párizsi Kommün tetőzte be. A Kommün bukása után az 1872—1904-es évek »békés« időszaka következett. У. I. Lenin ezt az időszakot jellemezve azt írta, hogy »a Nyugat végzett a polgári forradalmakkal. Kelet még nem érett meg rájuk«.1 Ebben az időszakban valamennyi európai kapitalista országban gyors fejlődésnek indult a kapitalizmus és új, magasabb szakaszába — az imperializmus szakaszába — lépett. * 1953 június 10-én, a Magyar Történész Kongresszuson elhangzott előadás. 1 Lenin, Vál. Míív. I. köt. Bpest, 1949. 72. 1. 1 Századok