Századok – 1953

Szemlék - Norden; A.: So werden Kriege gemacht (Ism.: Weiner Magda) 180

184 KRÖNIKA harcnak szolgálatába állítjuk, még hívebb fiai leszünk a nagy Sztálin által felszabadított hazánknak, még szorosabban és egységesebben sorakozunk fel Pártunk mögé, forrón szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás mögé, aki Sztálin szellemében vezeti népünket boldog jövője felé — fejezte be ünnepi beszédét Rusznyák István. * ! A nemzetközi munkásmozgalom, a haladó tudomány képviselői ez év márciusában szerte a világon megemlékeztek Marx Károly halálának 70. évfordulójáról. A magyar tudósok 1953 március 13-án, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén adóztak Marx Károly emlékének. Az ülésen Molnár Erik akadémikus »Marx, a nemzetközi munkásmozgalom vezére« .címmel tartott előadást. A nagy személyiségek történelmi szerepével foglalkozva, bevezetőben megállapította, hogy a kor, amely kitűzi a történeti feladatot, megteremti a feladat megvalósításának eszközeit, köztük a nagy embert, a nagy történeti személyiséget is. A nagy embert csak azok a korok, azok az osztályok hívhatják életre, amelyekre nagy történeti feladat várakozik. Marx munkásságának, tevékenységének bemutatása, értékelése során rámutatott arra, hogy Marx a társadalom kritikájánál a dialektikus módszert alkalmazta, amely a meglevő pozitív megértésébe tagadásának, szükségszerű elmúlásának megértését is belefoglalja, minden keletkezett formát a mozgás folyamatában, tehát mulandó oldaláról is felfog, semmi előtt meg nem hódol, lényegében kritikus és forradalmár. Ez képesítatte arra, hogy megragadja a meztelen valóságot, hogy felismerje a kapitalizmusban azt, ami haladó, de azt is — és főként azt — ami elkerülhetetlenül pusztulásba sodorja. A dialektikát Marx és Engels kovácsolta a forradalmi kritika ellenállhatatlan fegyverévé, kiküszöbölte Hegel dialektikájából a metafizikai vonásokat. Marx nagy jelentőséget tulajdonított a »felszín« és a »lényeg« dialektikus ellentétpárjának a kapitalizmus kritikája szempontjából. A kapitalizmus kritikájánál teljes tudatossággal alkalmazta azt a dialektikus eljárást, amely áttöri a dolgok felszíni leplét, hogy rejtett lényegükhöz fórkőzzék. Így jutott el egyik leghatalmasabb felfedezéséhez, az értéktöbblethez is. A dialektikus módszerrel függ össze Marx másik hatalmas felfedezése is, a történeti materialista elmélete, amely a felszínen uralkodó eszmék és véletlen események mögött felfedte a történet rejtett, de törvényszerű végső hajtóerejét. A dialektika azonban csak akkor válik valóban tudományos módszerré, ha a materialista filozófiával párosul. A kettőt Marx egyesítette, aki ugyanakkor, amikor a dialektikát materialistává tette, az addigi metafizikai, szemlélődő materializmust a dialektikus materializmus magasabb fokára emelte, ami a filozófia történetében forradalmi fordulatot jelentett. Mind a dialektikus módszert, mind a materialista filozófiát Marx alkalmazta először következetesen a társadalom területén. Ezzel Marx a társadalomról szóló tanítást valóban tudományos alapra holyezte, megalapította magát a társadalomtudományt. A társadalom termelési módjának történetéből, ebből az addig »titkos történetből« vezette le Marx a munkásosztály világhivatását. E világhivatás következtében a proletariátus pártjának aktívan kell fellépnie ós fel kell használnia az objektív társadalmi feltételeket arra, hogy a munkásságot felvilágosítsa, megszervezze és harcba vezesse a kapitalizmus forradalmi megdöntésére. Marx a materializmust annyiban is következetesen végigvitte, hogy kiterjesztette az elmélet területéről a gyakorlati tevékenység területére. Az elsőbbség pedig a materialista elméletnek és a kommunista gyakorlatnak ebben az egységében a gyakorlatot illeti. Marx arra törekedett, hogy forradalmi úton megváltoztassa a létező világot. A filozófus-