Századok – 1953

Szemlék - Perlo; V.: Az amerikai imperializmus (Ism.: Elrick Doris) 176

178 SZEM LE imperialista Liga, a Népi Párt, valamint az ország értelmiségének legjobb képviselői, köztük Mark Twain is, az amerikai imperializmus terjeszkedése ellen harcoltak. Törekvéseik nem voltak meddőek, majdnem megakadályozták a Fülöp-szigetek annexiójáról szóló törvény keresztülvitelét a Kongresszusban és segítséget tudtak adni a szabadságáért harcoló fülöpszigeti népnek (17. 1.). Ezért hozták az amerikai tőkések a Sherman- és a Clayton-féle trösztellenes törvényeket, amelyek csupán a nép megtévesztését célozták, ezért szónokolnak Amerika mai urai az amerikai monopóliumok békés, jóakaratú, s a népek felemelkedését szolgáló terjeszkedéséről. Itt azonban azt kifogásoljuk, hogy sem a szerző, sem a szerkesztő nem magyarázza megezeketa törvényeket, melyekre hivatkozik. Lehet, hogy Amerikában ezek a törvények olyan közismertek, hogy nem szorulnak magyarázatra ; a magya,r olvasó azonban, aki kevésbbó jártas az amerikai történelemben, jogosan megkívánja a szerkesztőtől a megfelelő magyarázó lábjegyzetet. Ama hamis érvek között, melyekkel az amerikai imperialisták igyekeznek bizonyítani uralmuk jogosultságát, szerepel a »nyersanyaghiány« legendája, mely szerint az ország védelmére szükséges az, hogy a monopóliumok megkaparintsák az összes lehetséges külföldi olaj- és fémlelőhelyeket. Az utolsó tíz év alatt a monopóliumok egyre nagyobb mértékben helyettesítik a hazai nyersanyagot a külföldivel. Nem azért, — amire a- szerző is utal — mert a hazai nyersanyagforrások apadnak, ellenkezőleg, az új kutatási módszerekkel felkutatott és valószínű tartalékok nagyobbak, mint valaha ; hanem nagyobb profitot szereznek a tőkések azokból a gyarmati vagy függő országokból, ahol a béreket a minimumra szorították le és mert a trösztök felvásárolják a nyersanyagokat versenytársaik és a szocialista világ elől. Ebből a törekvésből a kormány is kiveszi részét azzal, hogy óriási mennyiségű nyersanyagot tárol. »Az Egyesült Államok imperializmusa, mint valami hatalmas élősdi, kiszívja az egész kapitalista világ természeti kincseit.« 1948-ban például a kapitalista világ rézfogyasztása 51%-a, a kőolaj fogyasztás 67%-a, természetes gumifogyasztása 48%-a, gyapjúfogyasztása 34%-a az Egyesült Államokra esett. A könyvnek egyik legsikerültebb része Trurnan imperializmusának elemzése. Amerikában a trösztök, az új Eisenhower-kormánnyal a legteljesebb mértékben alárendelték az államapparátust saját bűnös céljaiknak ; a Truman-kormány azonban kevésbbó nyíltan, de szintén teljesen a trösztök szolgálatában állott. A szerző t öbb példával cáfolja meg Trumannak azt az igyekezetét, amellyel Amerikát úgy tünteti fel, mint a világ elmaradott népei kulturális felemelkedésének fontos tényezőjét. Libériában például az amerikai gumimágnás, Harvey Firestone civilizációs hivatása abban jutott kifejezésre, hogy »25 évvel később Firestone gumiültetvónyein kívül még egyedül csak az amerikai tengeri- és légitámaszpontok és a Republic Steel Co egyik vasércbányája képviselte ott a civilizációt« (135. 1.). íme egy velős mondatban a Truman-politika igazi arculata : a bennszülöttek brutális elnyomatása, a kényszermunka, az éhbérek, a tudatlanság ós betegség terjesztése, szemben a gyümölcsöző gumiültetvónyekkel és vasbányákkal és a kapitalisták számára még hasznosabb támaszpontokkal, a szocializmus országa, a népi demokráciák ellen. A következő fejezetekben leírja a szerző a gyarmati extraprofit forrásait és ezek között rámutat a délamerikai népek leigázására és itt kiemelhetjük a szép Hawai-szigetek igazi helyzetét. Az ENSz »Önkormányzattal nem rendelkező területek« c. 1949-es jelentése így elemzi e sziget népének valódi helyzetét. »1778-ban a Hawai-szigetek lakossága . . . 300 000 körül volt. Az-európaiak és amerikaiak megjelenésével kapcsolatos újabb betegségek és társadalmi bomlás gyorsan leapasztotta számultat. A hawai szigetlakók száma állandóan csökkent és 1948-ban már csak 10 000-et tett ki. Úgylátszik, hogy a tiszta hawai lakosság pusztulásra van ítélve.« (92. 1.) Az imperialista »tudomány« korábban civilizációs küldetés gyanánt a szifiliszt, az alkoholt, a törzsek között szított háborúkat hozta, most raffináltabb módszerekkel dolgozhat a gyarmati népek kiirtásában : a kinzókamra, az atombomba, napalm és a baktérium »superpropaganda« fegyvere. A maximális profit biztosítására a monopóliumok fokozottabb mértékben zsákmányolják ki a hazai nemzeti kisebbséget: a jogfosztott, műiden megaláztatásnak kiszolgáltatott néger népet. Perlő a rövid IV. fejezetben tisztán és meghatóan leírja e valóban gyarmati kizsákmányolást. »A néger munkája általában a legfárasztóbb, legveszélyesebb, legkellemetlenebb és legegészségtelenebb« — bizonyítja be a szerző. »Semmivel sem indokolható elfogadhatóan, hogy például az öntödei néger forgácsolókat nem minősítik szakmunkásnak és nem is fizetik ennek megfelelően.« (99. 1.) A négerek bére alacsonyabb, mint a fehér dolgozóké : 1949-ben egy brit küldöttség érkezett Amerikába, hogy tanulmányozza az »amerikai életformát«, a termelékenység fokozására irányuló módszereivel együtt. Jelentésük szerint az acélöntődékben nagyrészt néger munkásokat