Századok – 1953

Szemlék - Perlo; V.: Az amerikai imperializmus (Ism.: Elrick Doris) 176

SZEMLE 179 foglalkoztatnak, akiknek fejenkénti termelése 50— 90%-kal haladja meg a brit munkásokét, elhanyagolt helyiségekben és olyan melegben, amilyet a brit munkások nem bírnak elviselni. »Miért fogadják el a négerek ezeket a munkaalkalmakat, melyeket a legtöbb fehér munkás elutasít ; a brit látogatók, akik maguk is hozzászoktak az afrikai színes népek kizsákmányolásához, azt állítják, hogy a néger munkások »különös gyönyörűséget« találnak az ilyenféle munkában. A valóságban a faji megkülönböztetést és elkülönítést használják fel arra, hogy àz éhség fegyverével ilyen munkákra kényszerítsék a néger munkásokat. Az embertelen erőfeszítést a munkáltatók követelik, akik, a jelentés szerint, magas munkanormákat állapítanak meg, s ezeket az új munkásoknak 30 — 60 nap alatt el kell érniök, különben elbocsátják őket.« (101. 1.) * A négerek embertelen kizsákmányolásához hozzájárul a magasabb monopol-ár, amelyet fizetni kénytelenek, a magasabb lakbérek rosszabb lakásokért és a politikai jogtalanság. (103, 106. 1.) Ez természetesen kihat a fehérek helyzetére is, de még veszélyesebb az. hogy »A négerelnyomó Jim Crow-rendszer támogatása az Egyesült Államokban a külföldi imperialista terjeszkedés és támadó háború támogatására vezet, mely rettenetes következményekkel jár az Egyesült Államok egész népére, különösen pedig az amerikai munkásságra.« (106. 1.) A továbbiakban leírja és elemzi a szerző a függő országok leigázására irányuló môsterkedéseket, a monopóliumok terjeszkedését gazdasági téren, mely párosul a politikai államcsínyekkel, az uralkodó klikkek vezéreinek megvesztegetésével, megfélemlítésével : ehhez Nyugat-Németország és Görögország a legkirívóbb példák, de Saudi Arábiát, Iránt és sok más országot is megemlít. Nyugat-Európa gazdasági leigázásával kapcsolatban vizsgá'at alá veszi annak főbb mozzanatait: a nagyarányú dömping — amely abban különbözik a korábbi dömpingtől, hogjf nem olcsó, hanem sokkal magasabb áron kénytelenek vásárolni az amerikai trösztöktől, »a bérrögzítés (ha kellett, puskagolyókkal szereztek ennek érvényt), az áremelés, az európai munkásosztályra hárított súlyos adók, a lakásépítési és népjóléti kiadások csökkentése, a magas katonai kiadások és az amerikai kormány által előírt, ismételt pónzleértékelósek«. (181. 1.) A jobboldali szociáldemokraták itt is jelentős szerepet játszanak ; ahogy az egyik amerikai miniszter kifejezte, »fölérnek 100 hadosztállyal, vagy a külügyminisztérmm összes csíkosnadrágos diplomatáival.« (185. 1.) Az amerikai kísérlet a világ újrafelosztására, a nyugati félteke ós Nyugat-Burópa gazdasági leigázása nemcsak azokon a részeken idézi elő az alacsony és egyre süllyedő életszínvonalat, hanem Amerikában is. Ezt még a burzsoá források, — pl. a Heller-költségvetés — is kénytelenek elismerni. E költségvetési eredményeket elemezve Perlő megállapítja, hogy »egy munkás átlagos keresete, még ha egész évben volt is munkája, mélyen alatta maradt annak az összegnek, amely a feleség ós két gyermek ilyen szerény keretek között való eltartásához szükséges. A lakosság legnagyobb része számára az »amerikai életforma« nem magas, hanem nevetségesen alacsony életszínvonal, különösen ha azt munkája eredményeihez viszonyítjuk. Alacsony az ázsiai, délamerikai ós egyéb helyeken szerzett zsákmány ellenére is.« (265. 1. Kiemelés tőlem. E. D.) Ezzel szemben, az amerikai munkások növekvő vagyont termőinek a monopoltőkések számára : az »amerikai paradicsom«-ban is a gazdagság felhalmozása az egyik oldalon, a szegénység, nyomor ós elnyomás felhalmozása a masikon. Megemlíthetjük a könyvnek sok más erényét is : a polgári demokrácia hanyatlása, a bizonyos körökben népszerű Európai Egyesült Államok jelszavainak megcáfolása (171 — 172.1 ), az amerikai nép szembeállítása nagytőkés vezetőivel, a gyarmati munkások és nemzeti burzsoázia szerepe a rabiga eldobásában, mindezek emlékezetessé teszik Victor Perlő könyvét. Erénye az is, hogy a burzsoázia, a burzsoá kormánykörök és a jobboldali szociáldemokraták saját kijelentéseivel és megnyilatkozásaival cáfolja meg hazug érveiket. Emellett azonban a könyvben komoly hibák és hiányosságok észlelhetők. Elsősorban meg kell említenünk a párt szerepének elmosódását és a szakszervezeti mozgalom kellő értékelésének hiányát így frázisszcrűen hat ismétlődő állítása, hogy a nép a monopóliumok és nagytőkések ellen harcol, annak ellenére, hogy lényegében véve igaza van. Nemcsak, hogy nem mutatja meg az amerikai vagy más országok kommunista pártjainak szerepét a hazafias, felszabadító mozgalmakban, hanem érintetlenül hagyja azt a fontos kérdést, mennyiben ós hogyan harcol az amerikai nép saját kormánya ellen. Az amerikai munkások büszkék lehetnek harci hagyományaikra; Debbs, Joe Hill és számos más szervezett munkás rettenthetetlenül harcolt és harcol ma is a monopóliumok legvadabb terrorintézkedései ellen. A Kommunista Pártban, amely kis létszámmal, de nagy befolyással vezeti a hazafias, békeszerető dolgozókat a felszabadulás útján, a börtön, a kínzás, sőt még a halál árnyékában sem szünteti meg harcát, átvette a rothadt 12*