Századok – 1953

Szemlék - Kuczinsky; J.: A munkásosztály helyzete Franciaországban. 1700–1948. – A munkásosztály helyzete Angliában. 1750-től napjainkig (Ism.: Incze Miklós) 172

174 SZEM LE ben megnövekedett. A munkaidő általában csökkent — főleg a nagyüzemekben —, elterjedt a vasárnapi pihenőnap, szokásossá vált a szombati rövidebb munkaidő, amely azonban még a 90-es években is napi 9—11 érát jelentett. A megrövidült munkanap és emelkedő reálbérek mellett azonban a munka termelékenysége jelentékenyen emelkedett. Az egészségügyi viszonyok romlottak :. a beteggondozás fejlődése stagnált, a szociális törvényhozás alacsony színvonalon volt, a törvényes intézkedéseket nem hajtották végre. A kommün leverése után tomboló reakció ellenére néhány év múlva fejlődésnek indul a szocialista mozgalom. A szakszervezeti mozgalom nagyobbméretű kibontakozása később indult meg. A szakszervezeteket csak 1884-ben engedélyezték, addig illegálisan működtek. A szervezett munkások száma a századfordulón elérte afélmüliót. A munkások elemi demokratikus szabadságjogai sem voltak biztosítva a gyakorlatban. A gyarmati lakosság helyzetéről — jellemző módon — nem gyűjtöttek valamennyire is átfogó és használható adatokat. A munka utolsó fejezete (»A hanyatlás 1900—1918«) és az általános válság szakasza (1918-tól) 1948-ig, de következetesen csak a második világháborúig mutatja be a munkásosztály helyzetének aláfkulását. Képet kapunk arról : hogyan vitte romlásba a finánctőke a nemzetgazdaságot, milyen áruló tevékenységet folytattak a francia monopoltőkések az első és második világháború idején. »Az ipari termelés viszonylagos hanyatlása a XX. században gyorsabb ütemben folytatódott és oda vezetett, hogy Franciaország 1938-ban nem volt többé ipari nagyhatalom. A kapitalizmus általános válsága leplezetlenül megmutatkozott a két világháború közötti francia külkereskedelem jelentős hanyatlásában. Ezt a szakaszt a francia gazdaságban végbemenő monopol izálási folyamat fokozódása és az agresszív imperialista külpolitika jellemzi. — A koncentráció és a monopolizálás folyamata a nehéziparban indult el, de a vegyiiparban is hatalmas méreteket öltött. A francia monopoltőkések a német monopoltőkésekkel közös kartelleket létesítettek. A XX. században a gyarmatbirodalom megkétszereződött, ennek következtében a fegyverkezési kiadások állandóan növekedtek. A termelés hullámzása s a gazdasági élet ennek megfelelő bizonytalansága gyakoribb és intenzívebb volt, mint az előző szakaszban. A bérek fejlődését a különböző iparágakban való egyenlőtlenség jellemzi elsősorban. A reálbérek nagymértékben hullámoztak, emelkedési tendenciájuk megszűnt. Új kizsákmányolási módszereket vezettek be. A világháború után, miután a háború alatt a bérek a háború előtti színvonal alatt mozogtak, az emelkedés nem érte el a háború előtti emelkedést. Ez a viszonylagos emelkedés is megszűnt a világgazdasági válság hatására : 1935-ben érték el a bérek — jelentős hullámzás után — a mélypontot. A népfrontkormány hatalomrajutása fordulatot jelentett a bérek alakulása tekintetében is. A világgazdasági válság Franciaországot később, de akkor annál súlyosabban érintette, mint a tőkés országok többségét. A válságot követő években a francia munkásság jobban szenvedett a munkanélküliségtől, mint a többi kapitalista ország proletariátusa. Az élet- ós a munkaviszonyok tehát a kapitalizmus általános válságának első szakaszában romlottak.) Kuczynski érinti/ »Szakszervezetek és sztrájkmozgalom« cím alatt a munkásmozgalmat is s rámutat arra, hogy a munkásosztály helyzetének romlása még nagyobb arányokat öltött volna, ha a szakszervezetekbe tömörült munkásság nem harcolt volna életszínvonalának leszorítása ellen. A sztrájkmozgalom, mely az első világháború előtt különösen nagyméretű volt, a háború első időszakában visszaesett s csak a háború végo felé ós a háborút követő első időben élénkült meg. A kapitalizmus ideiglenes stabilizációja idején a sztrájkmozgalom mélyen az első világháború előtti színvonal alá süllyedt. Süllyedt a gazdasági válság idején is. »Csak a népfrontmozgalom, csak a munkásosztály egyesítésének kezdete, csak a munkásmozgalomba befurakodott áruló reformista erők bizonyos fokú háttérbe szorítása tette lehetővé a szrájkmozgalom kiszélesítését« (2431.). A második világháború előtt a reakció támadása ismét a sztrájkok számának csökkenéséhez vezetett. A megszállás idején csökkent számú, de sokkal magasabb színvonalú sztrájkok zajlottak le, gyakran partizánmozgalommal összekötve. A háború utáni döntő sztrájkokat az Általános Munkaszövetség vezette. A francia finánctőke nemzotcllenes politikájának a második világháború előkészítése és ideje alatt, s a háború után ». . .újból sikerült megakadályoznia az ország valóban demokratikus átalakítását. Saját erejével azonban a francia finánctőke már nem tudta elérni helyzetének viszonylagos stabilizálását. Csupán arra volt ereje, hogy belekergesse az országot a második világháborúba, majd pedig német szuronyokra támaszkodjék.« (243. 1.) Összefoglalóan jellemzi Kuczynski a gyarmatok dolgozóinak nyomorúságos és az imperializmus időszakában egyre jobban romló munka- és életfeltételeit is. De rámutat