Századok – 1953

Szemlék - Kuczinsky; J.: A munkásosztály helyzete Franciaországban. 1700–1948. – A munkásosztály helyzete Angliában. 1750-től napjainkig (Ism.: Incze Miklós) 172

SZEMLE 175 arra is, hogy : ». . .növekszik Franciaország és a gyarmatok dolgozóinak ellenállása.« (250. 1.). Nem eléggé szoros összefüggésben vizsgálja Kuczynski a munkásosztály helyzetét — mint, erre és a következőkben mondottakra felhívja a figyelmet Ljubimova értékelő tanulmánya — a proletariátusnak a kapitalista elnyomás ellen folytatott politikai és gazdasági harcával, amely pedig a munkabér és a profit alakulását jelentős mértékben befolyásolja. Kuczynski korszakbeosztásából nem világlik ki, hogy az 1870-ig terjedő periódus valójában egyetlen történelmi korszak : a kapitalizmus győzelmének ós megerősödésének kora. Az imperializmus kibontakozásának korszakában nem az imperializmusnak a finánotőke és a monopóliumok uralmával jelentkező vonásait emeli elsősorban ki, hanem az előző korszak továbbra is meglevő—de márnem elsősorban jellemző — vonásait. Az 1900-tól 1948-ig terjedő időszakot viszont egy fejezetbe összevonva tárgyalja, a kapitalizmus általános válságának korszakát lcülön nem elemzi. A kapitalizmus általános válságának időszakára vonatkozólag nem veszi kellőképpen figyelembe az adóra és az inflációra vonatkozó, a munkásosztály helyzetét különösen súlyosbító adatokat. • * »A munkásosztály helyzete Angliában« 1949-ben jelent meg Berlinben, magyar fordításban 1951-ben jelentette meg a Szikra könyvkiadó. Az első fejezetben az ipari forradalom korszakában (1750—1840) elemzi a munkásosztály helyzetét. Az 1840— 1900-ig terjedő időszakot mint a kapitalizmus hatalmas kibontakozásának és kezdődő hanyatlásának éveit tárgyalja, ami azonban valójában már magában foglalja az imperializmus kialakulásának korszakát is. Az 1900-tól 1939-ig terjedő időszakot »Az imperializmus szakasza a második világháború kitöréséig« cím alatt jellemzi — itt is egybeolvad az .első világháború előtti imperialista korszak tárgyalása a kapitalizmus általános válságának korszakával — majd külön fejezetben vázolja a munkásosztály helyzetét a második világháborúban, végül pedig áttekintést ad a második világháború befejezését követő évekről : a kapitalizmus általános válságának újabb szakaszáról. A felsorakoztatott statisztikákból kikövetkeztetett tények messzemenően igazolják — bár Kuczynski elvileg nem domborítja ki a munkásosztály helyzetének a kapitalizmus általános válságára jellemző megkülönböztető vonásait. — hogy a kapitalizmus általános válságának korszakában a maximális profit biztosításának az ország lakossága többségének fokozott nyomorba döntése az eszköze. * Kuczynski az általa tárgyalt történeti periódusokban először az általános gazdasági helyzetet ismerteti, majd a munkásosztály helyzetének elemzését adja, végül pedig a munkásmozgalom korabeli fejlődéséről számol be. A rendelkezésünkre álló terjedelem lehetőségeinek megfelelően csak a munkásosztály helyzetére vonatkozó legjellemzőbb megállapításokat emeljük ki. Az ipari forradalom kibontakozásával a XIX. század első felében a reálbérek jelentősen csökkentek. A munkanélküliség rendkívül váltakozó volt, és a XIX. század 40-es éveiben volt súlyos. A munkásosztály helyzetének romlásához nagymértékben hozzájárult a pénzbüntetések rendszere, továbbá a truck-rendszer, amellyel arra kényszerítették a munkásokat, hogy az ipari tőkések tulajdonában levő üzletekben magas áron vásárolják meg a szükséges árucikkeket. Az ipari forradalom időszakában egy ideig — különösen a textiliparban — a gyermekmunka volt a gyári rendszer alapja. Hozzájárult a munkásosztály életszínvonalának rosszabbodásához a városok túlnépesedése, a nyomorúságos lakásviszonyok. »A munkásság anyagi létfeltételeinek folyamatos romlása — írja Kuczynski — már magában vévé is a munkásosztály szellemi életének és erkölcsének romlását «okozta. Ráadásul az uralkodóosztály mindent megtett, hogy a tömegek kulturális életszínvonalát csökkentse« (42. 1.). Ez a szakasz a munkásosztály kíméletlen, extenzív kizsákmányolásának az időszaka volt : a tőkések a bérek emelése nélkül hosszabbították meg a munkanapot s egyidejűleg a gépek fokozott bevezetésével növelték a munka intenzitását is. Az 1840—1900 közötti korszakban a reálbérek csak a XIX. század 70-es éveiben érték el a XVHI. század 30-as éveinek színvonalát, a profitok viszont hallatlan mértékben növekedtek. A munkaidő csökkenését ellensúlyozta a munka állandóan fokozódó intenzitása. Nagymértékben növekedett az országon kívül — elsősorban a gyarmatokra összpontosuló, a tőkekivitellel kapcsolatos — ipari tartaléksereg. Az angol munkásosztályt a munkanélküliség különösen az időszakos túltermelési válságok idején sújtotta erősen. Tovább romlottak a munkásosztály táplálkozási viszonyai. A termelőerők hatalmas fejlődése ellenére az egész munkásosztály részesedése a nemzeti jövedelemben nem vált kedvezőbbé, a munkások száma viszont a lakosság többi részéhez képest növekedett,