Századok – 1953

Szemlék - Kuczinsky; J.: A munkásosztály helyzete Franciaországban. 1700–1948. – A munkásosztály helyzete Angliában. 1750-től napjainkig (Ism.: Incze Miklós) 172

SZEMLE 173 osztály helyzetet. A munka legnagyobb értékét azok a rendszeresen összegyűjtött és módszeresen feldolgozott statisztikai adatok jelentik, amelyek a munkásosztály helyzetének legfontosabb tényezőire — köztük elsősorban a névleges- és a reálbérre, a munka termelékenységére vonatkoznak. A polgári forradalmat megelőző időszakra összegyűjtött anyag megmutatja, hogy a munkások helyzete a XVIII. század folyamán állandóan romlott s rosszabb volt a korabeli angol munkásosztályónál. — Az 1789—1848 közötti korszakon (&z ipari kapitalizmus korai szakasza,) belüli három történeti szakaszban a munkásosztály helyzetét a következők jellemzik : a forradalom alatt és Napoleon idején a feudalizmus utolsó évtizedeihez képest — egészében tekintve — javultak a munkaviszonyok— mivel 1789 előtt a feudalizmus általános válsága idején a munkások és parasztok helyzete rendkívül nyomorúságos volt. A viszonyok ekkor »rendezettekké« váltak ; a növekvő munkaerőhiány a nők és gyermekek fokozott munkábaállításához vezetett, de a nők munkabére a férfiakénak 60%-át, a gyermekeké pedig a nők bérének e felét sem érte el. — 1820 után a francia munkásosztály helyzete — az általános irányzatnak megfelelően— rosszabbá vált, mint amilyen a polgári forradalom előtt volt : az ipari proletariátus száma jelentősen növekedett, az egy munkásra eső teljesítmény emelkedett. A júliusi monarchia idején a helyzet tovább romlott, a reálbérek is csökkentek. Az 1850-től 1870-ig terjedő szakaszt (»az érett kapitalizmushoz vezető átmeneti szakasz«) elemezve, Kuczynski rámutat arra, hogy 1848 körül olyan helyzet alakult ki, amelyben a burzsoázia a kizsákmányolás addigi módszereit nem tudta tovább érvényesíteni. Rá kellett térnie a munkaintenzitás növelésére, »azon igyekezett, hogy óránkint és naponkint mentől többet sajtoljon ki a munkásból. Ugyanakkor megrövidítette a munkaidőt. Fel kellett emelnie a reálbéreket, hogy a munka intenzitásának fokozásával egyre többet tudjon kipréselni a munkásból« (118.1.) A munkások nem akarták tűrni a kizsákmányolás addigi formáit, de a munkásosztály nem volt elég erős ahhoz, hogy meghódítsa a hatalmat ós tartós szövetséget kössön a parasztsággal és kispolgársággal. Ezt a szakaszt gazdaságilag a gyáripar gyors növekedése és a fokozódó tőkekoncentráció jellemzi. Élre kerül a bányászat, a vas- és acélipar s a gépgyártás ; a textilipar elveszti vezető szerepét. Az 1850-es években zajlik le az ipar és közlekedés gépesítésének fő folyamata. — A banktőke szerepe megnő : a töke bevonását az iparba ipari beruházási bankok alapítása lényegesen megkönnyíti. Megteremtődik a bankok és az ipar szoros kapcsolatának, a finánctőke kialakulásának az alapja. A munkásosztály helyzete rosszabbodott. Az 50-es években rövidült ugyan a munkanap, de' csökkentek a reál-hetibérek és fokozódott a munka intenzitása, a lakásviszonyok is romlottak ; a 60-as években pedig általában fokozódott — a reálbérek javulása mellett — a munka intenzitása, s az előző évtizedekhez viszonyítva is gyorsabban romlottak a lakás- és egészségügyi viszonyok. Ugyanakkor a francia tőke kiszélesítette kizsákmányolási területét a tőkekivitellel s így megnőtt a francia tőke által kizsákmányolt munkások száma. — A, munkások nehéz körülmények között harcoltak ebben az időszakban helyzetük romlása ellen. Ennek ós a következő fejezetnek (»Az érett kapitalizmus időszaka 1870 — 1900«) rendkívül gazdag a proletariátus gazdasági helyzetére vonatkozó tényanyaga, melyen keresztül sokkal mélyebben érthetjük meg : mit jelentett az imperializmus kibontakozásának idején a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvénye Franciaországra nézve, hogyan változott a francia kapitalizmus. Míg az egész ipari termelés mintegy megkétszereződött és gyors ütemben fejlődött a vasútépítés : az ország részesedése a világtermelésben állandóan csökkent. A külkereskedelmi fejlődés és a kereskedelmi flotta fejlődése kedvezőtlen volt. A parasztság elnyomorodása a fokozódó eladósodásban és a viszonylagos technikai elmaradottságban jutott kifejezésre. A mezőgazdaság gépesítése lassan haladt előre. Az ország a világgazdaságban elfoglalt pozíciójából viszonylagosan vesztett, de a második legnagyobb hitelező-országgá vált : a századfordulón évente mintegy egy milliárd frankot fektettek be külföldön. Ennél csak a gyarmatbirodalom kialakításának volt a finánctőke számára nagyobb jelentősége : meredek emelkedéssel váltotta fel a profitráta süllyedő tendenciáját. Ezek között a feltételek között a munkásosztály helyzetére (Kuczynski — sajnos — a statisztikai feldolgozásban nem tesz különbséget az akkorra már kialakult munkásarisztokrácia s a szakmunkások és tanulatlan munkások helyzete között) egyrészt a névleges bérek emelkedése, másrészt a reálbérek hullámzása jellemző. A munkanélküliség ebben a periódusban nagyobb volt, mint Angliában vagy Németországban. A nők helyzete nem javult lényegesen, bár szerepük a gazdasági élet-