Századok – 1953

Szemlék - Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén (Ism.: Borus József) 152

154 SZEM LE minderről a felszabadulás előtti irodalom jóformán meg sem emlékezik. Azt pedig, hogy Kossuth a francia forradalom és háború történetének ismeretében olyan forradalmi katonai elvek felismeréséig jutott el, hogy felülmúlta a legjobb magyar tábornokokat is. először és egyedül Rüstow porosz hadtörténész állapította meg »Az 1848—1849-diki magyar hadjárat történeté«-ről írt munkájában (I. köt. 80. 1.). Most, Kossuth munkái XIII. kötetében sorra megtalálunk olyan elveket, mint az, hogy a honvédsereg főharcmódja a támadás legyen (792. 1.), mely sikerének biztosítására a főcsapás irányába túlsúlyt kell létrehozni (894. 1.), még a mellékirányok meggyengítése árán is (877 — 878. 1.). A mozgó- és az állóvédelem, a tüzérség tömegben való támadó alkalmazása, az ellenség csapatainak egyenkénti megtámadása és szétverése, a felderítés fontossága és az ellenség kémtevékenységének meggátlása, a lovasság újszerű alkalmazása, a központi1 (fővezérségi) tartaléksereg és nem utolsó sorban a partizánharc — ezek Kossuth legfőbb, a hivatalos Habsburg hadviselés gyakorlatán messze túlmutató elvei. Az alkalmazásukért folytatott harc szerves része Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén végzett nagyszabású tevékenységének. Az őszi nagy szervezés természetesen nem egyedül a feldunai hadsereg mindenirányú megerősítésére vagy harcának sürgetésére korlátozódik. Magában foglalja ez a munka a Honvédelmi Bizottmány szervezését, a megyék alkalmassá tételét a honvédő harc vitelére, találunk intézkedéseket partizánmozgalom szervezésére, és nem utolsó sorban a kormánybiztosi intézmény létrehozására és a kormánybiztosok személy szerinti — csaknem mindig megfelelő — kiválogatására. Történészeink épp Kossuth munkái XIII. kötetének összeállítása során figyeltek fel a forradalmi kormánybiztosi intézmény jelentőségére, mely intézmény történetének alapvető forrása ez a kötet. Hosszú oldalakat töltene meg a kötet tartalmának nem részletes, hanem még főkérdések köré csoportoáított felsorolása is. Az egyes hadszinterek, így a Dráva melléke, Délvidék, Erdély, a Felvidék ; a hadianyaggyártás, a tisztikar problémái, a partizánmozgalom szervezése és irányítása mellett Kossuth még egyes emberek ügyeivel is személyesen foglalkozik. 1848 november elejétől kezdődnek a Bemmel kapcsolatos iratok, decembertől kezdve találjuk meg az erdélyi harcok részleges anyagát, majd december 16-tól közel 200 oldalt tölt ki a téii hadjárat Windischgrätz betörésével kezdődő december havi anyaga. Az időrend egymásutánjában következnek Kossuth támadást sürgető, végül már követelő, parancsoló levelei a harc nélkül hátráló Görgey he-/. Kossuth itt ismét számtalan felhasználható elvet fejtett ki, reális tanácsokat adott hasztalanul, végül már a kétségbeesés hangján. Minden lehetőt elkövetett, Görgey erősítésére rendelte Perczeit, s december legvégén, amikor már Görgey harc nélkül Győrt is kiürítette, utasítva őket az együttműködésre, ütközetre adott parancsot. Ismeretes, hogy Perczel december 30-án eleget tett Kossuth kívánságának, Mór előtt bevárta a túlerejű ellenséget, megütközött és vesztett, mert Görgeytől a remélt segítség nem érkezett meg. Görgeyék az irodalomban egyfelől eltúlozták a móri vereség nagyságát és következményeit, másfelöl Görgeyt igyekeztek tisztára mosdatni. Id. Görgey István : 1848 és 1849-ből c. 1885-ben megjelent könyve X. fejezetében Görgey mentségére »huszonhárom darab eredeti okirat«-ot közöl, nem közli azonban Kossuth fenti, Görgeyhez intézett levelét, sem a Perczelhez december 28-án és 29-én küldött leveleket. A 28-i levélben Kossuth így ír Perczelnek : »Igyekezzél Görgey balszárnyával csatlakozni; ütközz, ha valami detachirozott nem túlnyomó erő áll előtted : de mindenek előtt ne resquirozd seregedet, ne hagyd magad elmetszetni, s c.ombináld a két sereg mozdulatait«. A december 29-i levélben pedig többek között : »Valami 'győzelmecskét édes Móriczom! különben az örökös retirada lever minden bátorságot a nemzetben«. Görgey nagy. többszáz kilométeres visszavonulásának következménye azután az lett, hogy a kormány a főváros feladására kényszerülve a képviselőházzal együtt Debrecenbe távozott, hogy onnan szervezze a további ellenállást és előkészítse a tavaszi támadó hadjáratot. Barta István szerkesztői munkájáról egészében és részleteiben is megállapíthatjuk, hogy az alapos, gondos, szinte kifogástalan,ellene érdemleges kifogás alig emelhető. Az egyes darabok szigorú időrendben, egy napon belül pedig fontosságuknak megfelelően következnek egymás után. Helyes az a megoldás, hogy a beadványokat stb., tehát azokat az iratokat, melyek nem Kossuthtól vagy a Honvédelmi Bizottmánytól szájmaznak. eltérő betűtípussal közli. Az eligazodást a részletes tartalomjegyzék és a regeszták könnyítik meg. Feltótlenül szükséges és a további kötetekben még részletesebben