Századok – 1953

Szemlék - Lukács Lajos; Mérei Gyula; Spira György: Kossuth Lajos. Rövid életrajz (Ism.: Vörös Antal) 155

SZEMLE 155 kidolgozandó az a módszer, hogy a szerkesztő az egyes iratoknál jegyzetben feltünteti', ' hogy milyen más intézkedés Vagy rendelet kapcsolódik közvetlenül hozzá. A regesztákkal kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy rövidségük néhol az érthetőség rovására megy. A következő regeszta pl. (874. 1.) »Kossuth rendelkezései Szintay .Tános beregmegyei kormánybiztos dec. 21-i jelentésével kapcsolatban« nem tartalmazza az alatta levő két kiadvány lényegót, hogy t. i. Mészáros hadügyminiszter igyekezzék mielőbb megtámadni Schlicket. A további kötetek értékét nagyban emelné, ha a regeszták terjedelmesebbek és főleg pártosság tekintetében magasabb igényűek lennének. Ami a pártosság kérdését illeti, ez a kötet az Országgyűlési Tudósításokhoz képest rendkívül komoly fejlődést mutat. A szerkesztő pl. szembeszáll azzal a hamisítással, hogy Kossuth toborzókörúója voltaképpen Jellasics előli menekülés volt (57. 1.), ós sok más között helyesen értékeli Zsófia főhercegasszony szerepét is. (649. 1.) Azonban még mindig találkozunk — nem egy helyen — az objektivizmusnak legalább a maradványaival. ígjy a 299. oldalon levő jegyzet szerint a Jellasics táborában elfogott Ivánka Imre ezredesben »a magyar sereg egyik legszebb reményekre jogosító tisztjét vesztette el«. Ez az Ivánka Prágában Windischgrätz alatt rósztvett a forradalom leverésében, testi-lelki jóbarátja volt Görgeynek, így minden okunk megvan annak föltételezésére, hogy ez az »elfogás« valójában átállás volt. Kívánatos lenne az is, ha a szerkesztő id. Görgey István könyvéről a 638. oldalon legalább annyit megemlített volna, hogy Kossuthellenes, nem egyszer gyalázkodó hangú m un kp. ' Ami végül a kötet teljességre való törekvését illeti, itt is a dicséret hangján kell szólnunk. A szerkesztő egész eldugott területekről hozott napfényre sok esetben teljesen ismeretlen, döntő fontosságú anyagot. Annál érthetetlenebb az a tény, hogy a kötet nem tartalmazza Kossuth Perczelhez írt fent idézett két levelét, jóllehet mindkettőt kiadta Mészáros Károly : Kossuth levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel c. Ungvárt, 1862-ben megjelent könyve 37 — 38. oldalán. Helyes az a törekvés, hogy Kossuth munkáit lehetőleg gyors ütemben jelentessük meg, de ez nem történhetik a teljesség rovására. Helyes lenne, ha a szerkesztő kutatásait a helytörténetre is kiterjesztené, azokat a vidékeket illetőleg, ahol Kossuth megfordult. így pl. Szávay : »Győr város monográfiája« tartalmazza Kossuth egy ismeretlen, október 16-án Lukács Sándor kormánybiztoshoz írt levelét, (valószínűleg OHB 1848 : 1137) és Kossuthnak október 21-én Győrben kiadott »An das brave Volk des Wieselburger Comitats« lelkesítő kiáltványát (Szávay 385. és 387.1.). A helytörténeti munkák ós vidéki levéltárak a következő kötet szempontjából fokozott jelentőségűek, hiszen ismeretes, hogy Kossuth március hónapban és április elején szinte megszakítás nélkül a hadseregnél tartózkodott. E hiányosságok a továbbiakban könnyen megszüntethetők, s ezektől függetlenül már a jelenlegi kötet is rendkívül nagy érték 1848 — 49 történetével foglalkozó kutatók, de a legszélesebb tömegek számára is, arról nem is szólva, hogy több vonatkozásban alapja más, 1848 — 49 történetére vonatkozó, remélhetőleg a közeljövőben kiadásra kerülő forráskiadványoknak. BORÚS JÓZSEF LUKÁCS LAJOS, MÉREI GYULA, SPIRA GYÖRGY : KOSSUTH LAJOS Rövid életrajz (Budapest, Művelt Nép Ktnyvkiadó, 1952. 235 1.) A Magyar Történelmi Társulat Kossuth Lajos születésének 150. évfordulója alkalmából a" két. kötetes, magas tudományos színvonalon megírt Kossuth-Emlékkönyv kiadásán kívül rövid népszerű életrajz megírásával is áldozni kíván a XIX. századi magyar történelem legnagyobb alakja emlékének. E munka éppen Kossuthnak történelmünkben játszott szerepénél fogra egyike a legfontosabbaknak a Történelmi Társulat haladó hagyományainkat, nagyjainkat nópszercsítő sorozatában. De ezen túlmenően még egy szempontból nagy jelentősége van e népszerűsítő életrajz megjelenésének : kevés olyan személyisége van történelmünknek, akinek igazi történelmi szerepót az uralkodóosztályok érdekeit képviselő történetírás száz éven át annyira igyekezett volna elhallgatni vagy meghamisítani, mint Kossuthét. Sőt nem egy olyan történeti munka jelent meg, amely a rágalmazás hangján szólt munkásságáról. A múlt történetírása mindent elkövetett, hogy kiölje népünk szívéből az 1848 —