Századok – 1953

Szemlék - Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén (Ism.: Borus József) 152

SZEM I.K 153 1848 szeptember közepe és december 31-e, tehát a Honvédelmi Bizottmány megalakulása és Debrecenbe költözése közötti időszakát öleli fel. A hatalmas, közel 1000 oldalas kötet elsőrendű feladata, hogy hozzáférhetővé tegye a kossut.hi örökségnek azt a részét — állapítja meg a Magyar Történelmi Társulat előszava — »amelynek feltárását az elmúlt száz év történetírása a leginkább szembeötlő célzatossággal mellőzte el.« E feladat megoldásának teljessége szempontjából rendkívül helyes az az eljárás, hogy a kötet nem csupán az eddig kiadatlan anyagot tartalmazza, hanem a már előzőleg elszórtan megjelent beszédeket, cikkeket, rendeleteket stb. is felöleli. De nemcsak Kossuth írásai kaptak helyt ebben a kötetben, hanem az Országos Honvédelmi Bizottmány aktái is. Az olvasó — legyen szakember vagy érdeklődő — a magyar polgári forradalom és nemzeti szabadságharc történetére az 1848 szeptemberdecember 3Í-e közötti időből együtt kapja a legjelentősebb forrásokat. Ezen az általános értéken túlmenőleg a kötet különös, egyéni értékét az adja meg. hogy a benne közölt nagymennyiségű anyag új megvilágításba helyezi 1848 utolsó negyedének számos problémáját, mint. például a magyar szabadságharc vezetőinek a bécsi októberi forradalomhoz való viszonyát, vagy Görgey 1848 december közepén kezdett visszavonulását. S ami még ennél is több, teljesen új, eddig lényegében ismeretlen az az anyag, ami a honvédelem Schwechat. utáni szervezésére vonatkozik. Elsősorban újak azok a dokumentumok, melyek azt bizonyítják, hogy Kossuth milyen gondosan és a lehetőségekhez képest maximálisan törekedett, a feldunai hadsereg mindenirányú erősítésére. Az idevonatkozó iratok a kötetnek majdnem a felét teszik ki. és ebben a részben találjuk meg Kossuth forradalmi katonai elveit is. De hozzásegíti történészeinket ez a kötet az 1848 — 49-re vonatkozó irodalom számos olyan ferdítésének vagy tudatos hamisításának a cáfolatához is, mint az az állítás, hogy Kossuth 1848 őszén a határvonal minden körülmények közötti védelmezését követélte, vagy az a másik vélemény, mely a móri vereségért Perczelt, de közvetve Kossuthot tette felelőssé. A kötet a Magyar Történelmi Társulat bevezető előszava után Barta István szakmai tudnivalókat tartalmazó előszavával folytatódik. Az első lényeges irat Kossuth képviselőházi beszéde 1848 szeptember 15-én, melyben felveti a Honvédelmi Bizottmány létesítésének gondolatát. A következő dokumentumok híven tükrözik a szeptemberi forradalmi napok, a szeptemberi fordulat lázasi lüktetését.. Kossuth alföldi toborzó körútja, az ellenforradalmi diktátort, Lamberg altábornagyot törvényen kívül helyező forradalmi határozat után a fiatal, még csak alakulóban levő honvédsereg első győzelmének, a szeptember 29-i pákozdi' csatának a dokumentumaival ismerkedünk meg., A kormánybiztosok jelentése szerint : »September 29-e kiszámíthatatlan következósű nap ; e csata döntött hazánk sorsa felett, nemzeti önállásunk első alapköve tegnap tétetett le, az elestek vérével erősítve, minden ármány és viharok ellen.« (56. 1.) Ez a kiragadott példa bizonyítja, mennyire helyes az összeállításnak ez a módszere, hogy a kötetben megtaláljuk a Kossuthhoz, ill. az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett, legfontosabb jelentéseket, beadványokat is ; ezek nélkül a kötet, szabadságharcunk ez alapvető forráskiadványa csonka és hiányos lenne. A kötet részletesen foglalkozik a .Tellaeiescsal kötött fegyverszünettel, a Bécs felmentése körüli huzavonával, a magyar forradalom politikai és katonai vezetőinek a bécsi forradalomhoz való állásfoglalásával, ingadozásaival. Az ingadozás következményeit Kossuth megjelenése sem tudta kiküszöbölni, az október 30-i schwechati csata visszavonulással végződött. A megérdemelt kudarc Kossuthot azonban nem hangolta le, közvetlenül a csata után jrott pozsonyi levele már az új helyzet feladataival foglalkozik : ». . .készülnünk kell, mert az ellenség is készülend alkalmasint« (314. 1.) A készülésnek kettős célja van. A közvetlen cél az, hogy a lehető legjobban késleltetni Windischgrätz támadásának kezdetét, hogy ezalatt a közvetett cél, a tavaszi támadó hadjáratra való felkészülés megvalósítható legyen. Ennek érdekében követeli Kossuth a Windischgrätz elleni védelem időszakában a harcászati támadást (422., 581 — 582. 1. stb.), de fel sem veti azt, hogy a határvonalat, kellene védelmezni. Az az állítás tehát, amelyet az irodalomban Gőrgeyék terjesztettek (ld. Görgey A. : Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. I. köt. 84. 1. és id. Görgey I. : 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. I. köt. 64. 1.) sőt nyomukban modern feldolgozás is (Kosáry D. : A Görgeykérdés ós története. 24. 1.) minden alapot nélkülöz. Jellemző, hogy ugyanakkor arról az emberfeletti munkáról, mellyel Kossuth — nem egy esetben a többi hadsereg rovására—* ellátta a feldunai hadsereget, felszerelt újoncokkal, intézkedéseket tett a hadsereg forradalmi vezetésének és szellemének biztosítására, megszervezte a fegyver- és hadianyaggyártást, összeíratta és -szedette a fegyvereket, felruházta és élelmezte a hadsereget.